1969-ben Mohácson az útépítő munkások a föld alatt két korsóra, azokban pedig tömérdek ezüstéremre bukkantak. A több mint negyvennégyezer denárt a JPM Csontváry Múzeum november 5-ig látogatható Kincs, ami van! elnevezésű kiállításán most bárki megtekintheti.
A kiállítás apropóját az adta, hogy tavaly októberben a sajtóban egy adminisztratív félreértésből fakadó tévedés miatt helytelenül jelent meg, hogy a mohácsi kincslelet fele eltűnt. A múzeum akkor ígéretet tett, hogy 2023-ban egy külön tárlaton az összes ezüstérmét bemutatja, ez így is történt.
De hogy mit is kell tudni a mohácsi kincsekről? A Janus Pannonius Múzeum ezt is megosztotta!
A csaknem 24 kilogramm tömegű kincset különleges módon, hat nagy tárlóban és néhány kisebb vitrinben egyenként mutatja be a tárlat.
Az éremleletek megtalálásukat követően 1976-ig a Janus Pannonius Múzeum állandó kiállításában szerepeltek, majd harminc éven keresztül a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum tárlatán találkozhattak velük a látogatók.
A két leletegyüttes 2006-ban került vissza Pécsre. 2013-ban Nagy Balázs régész előbb a Nemzet Kulturális Alap támogatásával, később pedig a doktori disszertációja részeként elkezdte a hatalmas mennyiségű kincs feldolgozását. Az ez alapján létrejött leltári leírás a denárokat egyenként veszi, tartalmazza az előlapi és hátlapi köriratokat, latinul és magyarul, valamint az ábrázolások szakszerű és részletekig menő leírását is, továbbá a denárok kibocsátóját, a verdehelyet és az egyéb mérésekből származó paramétereket, mint a például a tömeget, az átmérőt, emellett az állapotukra vonatkozó szükséges megjegyzéseket is.
Az éremleletekre általánosságban jellemző, hogy I. Mátyás (1458–1490), II. Ulászló (1490–1516), valamint II. Lajos (1516–1526) 1521 előtti denáraiból tevődnek össze, illetve kis mennyiségben külföldi, aquileiai denárokat is tartalmaznak. Ez utóbbiak megjelenése elsősorban a déli irányú szarvasmarha-kereskedelem felpezsdülésének tudható be.
A két korsó tartalmának közös ismérve, hogy azonos címletekből, denárokból tevődik össze. Az első, azaz a szürke, törött nyakú összesen 18.978 denárt rejtett, míg a vörös színű 25.102-öt. A legkorábbi magyar pénzek sora Zsigmond (1387–1437) jó minőségű denárával kezdődik, illetve szintén e korszakból származnak az aquileiai pátriárkák veretei is. A sort I. Mátyás (1458–1490) 1464. esztendei két denárja folytatja, amelyeket az 1467. évi pénzreform utáni temérdek érem követ. Mátyás és II. Ulászló vereteinek aránya közel azonosnak mondható, és ezek teszik ki a kincslelet döntő részét. A II. Ulászlót követő fia, II. Lajos (1516–1526) denárai kivétel nélkül a körmöci kamara pénzkibocsátásából származnak, melyek közül a legkésőbbit 1521-ben verték.
A két kincslelet 175 darab ezüstből készült hamisítványt is tartalmazott, melyek elnagyolt éremképet, értelmezhetetlen köriratot jelenítenek meg. Bár a rajtuk szereplő dátum alapján ezek is 1521 előttiek, de könnyen előfordulhat, hogy egy részüket vagy egészüket az 1521–1526 közötti időszakban készítették, ám ennek megállapítása még további kutatást igényel.
A két korsó közelinek mondható elrejtése, a nagyon hasonló összetétel és az azonos záródási év miatt azt kell feltételeznünk, hogy a megtalált vagyonnak egy tulajdonosa volt.
A kiállítás november 5-ig a hétfők kivételével 10-től 18 óráig látogatható. A Janus Pannonius Múzeum több kísérőprogramot is tervez, így egy, a középkori pénzhasználatról szóló kerekasztal-beszélgetést is.
