A jó idő beköszöntével egy kis kirándulásra indultunk a Kis-Balaton melletti, Kápolnapusztán található egyedülálló bivalyrezervátumba, ahol hazánk legnagyobb csordája él. Megnéztük a sok-sok csillogó fekete szőrű, legelésző, lomha bivalyt, és egyéb kis meglepetéseket is kiszúrtunk a fűben és a löszfalban. Élménybeszámoló.
Bár nem kifejezetten volt jó idő ottjártunkkor, mégis szuper élmény volt az óriási, szinte végeláthatatlan pusztában barangolni, végigkövetni a hosszú, kitáblázott sétaútvonalat. Közben sok érdekességet megtudtunk a fekete jószágokról, melyeket kerítés mögött, mégis jó közelről figyelhettünk meg napi legelészésük, „bandázásuk” közben.
Az őshonos, védett bivalyok tavasszal és nyáron végig kint szorgoskodnak a legelők karbantartásán, olyan területeket is kipucolnak, amikre még a birkákat sem eresztik rá. Egyébként nem kifejezetten igényes állatok, jól megvannak a növényevéssel – harsogva, csámcsogva ropogtatják a friss zöldeket.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz tartozó rezervátumban élő állatokat főként a génmegőrzés, a hústermelés és persze a legelő gondozása miatt tartják. Viszont azt is megtudtuk, hogy minden erényük ellenére sem elterjedt húsuk fogyasztása.
Több mint 500-an barangolnak kicsinyeikkel a hatalmas területen a látogatók nagy örömére.
És ahol bivaly van, ott még egy kicsi állat is megtalálható, a szintén nagyon ritka és védett ürgék a bivalyok nyomában, a szépen rágott területen jól elszaporodtak. Szabad szemmel is láthattuk, ahogy a réten fel-felbukkannak az apró fejecskék az ürgelyukakból, vidáman rohangálnak a kavicsos tanösvényen át egyik fűterítőn át a másikig. A bivalyok-járta langyos pocsolyákban pedig békaseregek pihentek, óriási szemekkel pislogva az őket „furcsa vízinövényeknek” néző látogatókra.
A madárbarátoknak is igazi különlegesség a rezervátum! Távcsövön keresztül leshetjük meg ugyanis a gyurgyalagok, más néven méhészmadarak löszfalba épített aranyos kis lyuklakásait.
Íme néhány érdekesség a színpompás madarakról: a gyurgyalag hazánkba májusban érkezik és szeptemberben kel útra Afrikába és Ázsiába. Rovarevő, és sajnos valószínűleg nem a méhészek kedvence, mivel nevéhez illően előszeretettel fogyaszt darazsakat és méheket (bár korántsem olyan mértékben, mint gondolják). Ezek fullánkját kitépi, mielőtt lenyelné őket. A hím udvarláskor ételajándékot visz a tojónak, mindig a nagyobb zsákmányt.
Még mindig nincs vége: állatsimogató is várja a kicsiket, nagyobbakat. A hézagos kerítéssel elkülönített részről ottjártunkkor épp meglépett két kecskegida, de szerencsére ügyesen visszapréselték magukat egy nagyobb résen a szökevények, miután megláttak egy kiskutyát.
Egy kiállítóteremben továbbá a Kis-Balaton élővilágát is megismerhetjük, és aki szeretne, különleges szalámikat is vásárolhat. Mivel a helyi bivalyszalámi épp elfogyott, helyette szürkemarha-szalámit kértünk, ami nagyon finom, érdemes megkóstolni.
