A cancúni klímacsúcson tárgyaló államok miniszterei is rábólintottak azokra a megállapodás-tervezetekre, amelyek egyrészt a Kiotói Jegyzőkönyv folytatásáról, másrészt egy új klímaegyezményről szólnak. Munkacsoportok szintjén ezeket a dokumentumokat péntek éjjel már elfogadták az államok.
Beszámolók szerint a döntés az éjszakai tárgyalásokon folyamatos ellenvetésekkel előálló Bolívia álláspontjának figyelmen kívül hagyásával született meg. A dél-amerikai ország szerint a fejlett országok Kiotói Jegyzőkönyvben tett károsanyag-kibocsátás csökkentési vállalásai nem elegendőek a globális felmelegedés megfékezéséhez.
A tárgyalásokon elnöklő mexikói külügyminiszter, Patricia Espinosa a két hete tartó tárgyalások végén hangsúlyozta: „Új korszak kezdődik a klímaváltozás elleni nemzetközi együttműködésben”.
Hozzáfűzte: a Bolívia által megfogalmazott aggályokat a megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyvben kellene rögzíteni. Az államok megegyeztek abban, hogy 2 Celsius fokban maximálnák a globális felmelegedés mértékét az ipari forradalom előtti szinthez képest.
A megállapodás a Kiotói Jegyzőkönyvet ratifikáló országoknak – a tudomány által is elismert célokkal összhangban – 2020-ig 25 és 40 százalék közötti károsanyag-kibocsátás csökkentést ír elő az 1990-es bázisévhez képest, és nevesítik a Kiotói Jegyzőkönyv második vállalási periódusát is. Utóbbiról később születhet döntés, ugyanakkor figyelembe veszik, hogy az első vállalási időszak lejártáig, vagyis 2012 végéig tető alá hozzák a megállapodást.
A megállapodásban leszögezik: létrehoznak egy olyan keretegyezményt, amelyhez mind a 194 állam csatlakozik, és amely tartalmazza többek között az Egyesült Államok, valamint a fejlődők vállalásait is. Egyetértettek abban, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 2050-ig világszerte jelentősen csökkenteni kell.
Arról, hogy mennyivel, a következő, dél-afrikai klímacsúcson születhet megegyezés. 2013 és 2015 között az eddig érvényes kibocsátási célokat felülvizsgálhatják, és dönthetnek a felmelegedés további, 1,5 Celsius fokban történő maximálásáról. Az egyes országok önkéntes, egyéni vállalásait egy külön listán tartják nyilván.
Az államok ismét megerősítették azt a célt is, hogy egy létrehozandó Nemzetközi Zöld Alapba évente 100 milliárd dollárnyi segélyt gyűjtenek össze 2020-ig a fejlődő államok klímavédelmi erőfeszítésének támogatására, a megállapodás ugyanakkor nem nevesíti a finanszírozás forrásait, ez további tárgyalások témája lesz.
Az alapot a fejlett és fejlődő államok 12-12 képviselőjéből álló testület vezeti, a vagyont egy vagyonkezelőre bíznák, az átmeneti időre a Világbank láthatná el ezt a feladatot. A finanszírozás kapcsán megerősítették azt is, hogy a tavalyi koppenhágai klímacsúcson az iparosodott államok által felajánlott 30 milliárd dollárt azonnali segítségként 2012-ig rendelkezésre bocsátják.
Beszámolók szerint a megállapodásban szereplő célok részletei közül többet további tárgyalásokon kell kidolgozni, azonban a mexikói külügyminiszter által „Cancúni Megállapodásnak” nevezett dokumentum erre jó alapot szolgáltathat.
A mexikói Cancúnban november 29 óta egyeztettek az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) részes feleinek 16. konferenciáján (COP16). A tavalyi, COP15 találkozót Koppenhágában rendezték, akkor a részt vevő államoknak nem sikerült tető alá hozniuk egy jogilag kötelező érvényű klíma-megállapodást.
A fő kérdés Koppenhága után is az maradt, hogy miként folytatódjon a klímaváltozás elleni küzdelem 2012 után, amikor lejár a kérdést szabályozó egyetlen nemzetközi szerződés, a Kiotói Jegyzőkönyv. A cancúni tárgyalásokat a végső fázisban az lendítette előre, hogy pénteken délután, a konferencia tervezett zárónapján nyújtotta be azt a két megállapodás-tervezett a mexikói elnökség, amelyben végül megegyeztek az államok.
