Akadnak néhányan hazánkban, akik soha nem voltak komolyzene-kedvelők, de Kobajasi Kenicsiró nevét mégis jól ismerik. Az első magyarországi nemzetközi karmesterverseny győztese most ugyanezen a vetélkedésen zsűritagként járt itt a Kodály Központban.
Kobajasi Kenicsiró egy legenda Magyarországon. Jól érzékelteti ezt, ha koncerten vezényel valahol az országban, hónapokkal előbb elfogy minden jegy. A mester mindemellett igen készségesen válaszolt a kérdéseinkre.
– Sokan nem tudják, hogy Fukusima tartományból származik. Mennyire viselte meg az atomerőmű-katasztrófa a szülőföldjét?
– Bár valóban ott születtem, szerencsére a tartományon belül olyan messze a baleset helyszínétől, hogy ott már nem érzékeltek semmit a történtekből. A tragikus esemény kapcsán én abban reménykedtem, hogy az atomerőműveket ezek után leállítják Japánban, és nem épül több a jövőben, de sajnos a meglévők azóta is működnek tovább.
– Megnyerte az első magyarországi nemzetközi karmesterversenyt. Mit köszönhet ennek a győzelemnek, és ezt követően Ferencsik János patronálásának?
– Ő egy nagyon szigorú és félelmetes ember volt. Tiszteltem, felnéztem rá, de miután féltem tőle, alig kerestem a társaságát. Aggódtam is, hogy mit gondolhat emiatt rólam. Ám Ferencsik János hagyatéka igen fontos volt az életemben, hiszen átvehettem tőle az Állami Hangversenyzenekart és ebben biztosan benne volt az ő keze is. Azt viszont nem értem, ugyanakkor mindenkor örömmel tapasztalom, hogy valamilyen érthetetlen ok miatt a magyar közönség a szívébe fogadott. Összességében sokat köszönhetek és nagy hálával tartozom a magyaroknak.
– Nagyon más volt négy évtizeddel ezelőtt a karmesterverseny?
– Inkább nagyon hasonló volt. Talán a mai versenyzők mások, mert sokkal tehetségesebbek, mint amilyenek mi voltunk.
– Van egy olyan álláspont, hogy a távol-keleti zeneművészek hihetetlenül virtuózok, technikásak, de valahogy halványabb a beleérző-képességük, kevesebb a lélek, az érzelmi identitás a játékukban. Önnek mi erről a véleménye?
– Hogy ez így igaz, de megvan az oka. Az ázsiai kultúrkörben ugyanis ismeretlen volt a kotta fogalma, míg Európában már ezer éve így születik a zene. Mifelénk szájhagyomány útján terjedt a zenei kultúra és csak rövid az írott története. Azonban gyorsan tanulunk, amióta megteremtették az azonos feltételeket.
A leánya zongoraművész
Kobajasi Kenicsiró Ivakiban született 1940-ben. Zeneszerzést és karmesteri tanulmányokat folytatott a Tokiói Művészeti Egyetemen. Nemzetközi karrierje az MTV I. Nemzetközi Karmesterversenyének győzelmével indult. Öt éven át volt a Magyar Állami Hangversenyzenekar első karmestere, neves zenekarokat irányított Németországban, Ausztriában, Nagy-Britanniában, Hollandiában. 1990-től 2004-ig a Japán Filharmonikus Zenekar vezető karmestere. Évekig tanított a Tokiói Művészeti Egyetemen és a zeneszerzést máig nem hagyta abba. Lánya, Kobajasi Ajano zongoraművész.
(x)
