A magyar film helyzete az európai filmkultúrában címmel tartottak konferenciát Ulrich Gregor német filmtörténész és Báron György kritikus vezetésével a 43. Magyar Filmszemle keretében szombaton az Uránia Nemzeti Filmszínházban Budapesten. A nyílt, indulatokat sem nélkülöző vitán megjelent Andrew G. Vajna, a nemzeti filmipar megújításáért felelős kormánybiztos is.
Báron György filmkritikus beszédében Ulrich Gregor munkásságát méltatta, megemlítette, hogy a német filmtörténész gyakori vendég Magyarországon, könyvéből, A világ filmtörténetéből tanulták sokan a szakmát Magyarországon.
Ulrich Gregor előadásában a magyar filmművészet történetének legfontosabb pillanatait elevenítette fel. Leszögezte: a fiatal filmes berlini értelmiséget nagyon érdekelte, hogy mi zajlik a vasfüggöny túloldalán. Megjegyezte: legérdekesebb Lengyelország és különösen Magyarország filmművészete volt az 1960-70-es években.
Ulrich Gregor megemlékezett a többi közt Szabó István Apa című filmjének németországi fogadtatásáról, Elek Judit filmjeiről, valamint hosszan méltatta Mészáros Márta korabeli alkotásainak újszerű látásmódját. A filmtörténész szerint a magyar filmtörténet kimagasló művének számít Dárday István és Szalai Györgyi 270 perces Filmregénye, Bódy Gábor és Jancsó Miklós munkássága, valamint élete egyik legcsodálatosabb élményének nevezte Tarr Béla Sátántangójának budapesti vetítését.
Megjegyezte: a Balázs Béla Stúdió egyedülálló műhely volt Kelet-Európában, bátor kísérletezés jellemezte az ott alkotók munkáit. A filmtörténész beszélt a kortárs magyar filmről is, kiemelte Fliegauf Benedek munkásságát, valamint leszögezte, Berlinben folyamatosan követik a legújabb magyar filmes törekvéseket. A magyar filmművészetnek meg kell őriznie folytonosságát – fogalmazott a filmtörténész, valamint támogatásáról biztosította a hazai alkotókat.
A konferencián számos neves filmművész megjelent. Dárday István filmrendező például óvatosságra intette a felszólalókat, valamint arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar filmművészet célja a valóság hiteles ábrázolása, szerinte ennek a filmszemlén debütált szkeccsfilm, a Magyarország 2011 nem felel meg. „Magyarország 2011-ben nem volt ilyen” – fogalmazott az alkotó, aki a dokumentumfilmes szakma „rettenetes helyzetére” hívta fel a figyelmet.
Elek Judit filmrendező arról beszélt, hogy a magyar film – pénzigényes műfajról lévén szó – sosem tudott a politikától függetlenné válni. A rendező aggodalmát fejezte ki a szakma „atomizálódása” miatt, valamint nehezményezte, hogy a rövidműfajok tévéműsorrá degradálódtak az új filmfinanszírozási rendszerben. Leszögezte, megfelelő promócióval a magyar filmek is képesek lennének magas nézőszámokat elérni.
Mészáros Márta a magyar filmszakma folytonosságának hiányát kérte számon, valamint a párbeszéd hiányát kifogásolta. Kiemelte: a szakma összefogására van szükség.
Sopsits Árpád filmrendező a fiatalok hiányára hívta figyelmet, amit a „fortélyos félelemmel” magyarázott, attól tartanak, hogy nem kapnak támogatást a következő filmtervükre. Szerinte a filmszakmának vissza kellene térnie a plurális demokráciához, az önkormányzatisághoz, erre kellene új koncepciót készíteni.
Durst György producer a fiatalok műhelyeinek hiányáról beszélt, pedig szerinte fontos szerepet töltöttek be az elmúlt évek magyar rövidfilmes sikereiben. „Adjon pénzt a filmalap egy fiatalokat tömörítő stúdióra” – mondta, majd hozzátette, hogy az „underground ideje” jött el.
Papp Gábor Zsigmond dokumentumfilmes arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar filmgyártás leállása miatt az elmúlt másfél évben számos fontos témáról nem készülhetett dokumentumfilm, példaként a vörösiszap-katasztrófát említette. Kifogásolta, hogy a szakma nem szólhat bele Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap pénzosztási mechanizmusába.
Tarr Béla, a Magyar Filmművészek Szövetségének az elnöke kiemelte: a szemle célja a filmszakma egységességének megmutatása, szerinte nem lett volna szabad a szakmát kettéválasztani. Az elnök leszögezte, egy új pluráris rendszerre van szükség. Az elnök egy független filmes alapítványra tett javaslatot, amelyhez jelképesen 10 eurót letétbe is helyezett.
Bakos Edit, a Art-mozi Egyesület nevében kiemelte: számos artmozi ment csődbe az elmúlt időszakban, amellyel szerinte sérült a kulturális javakhoz való hozzáférés egyenlő esélye. Bakos felhívta a figyelmet arra is, hogy a magyar jegybevételek több mint 90 százaléka multiplex mozikban keletkezett, amelyeket egy monopolhelyzetben lévő cég birtokol. Rámutatott: az artmozik jelenleg csak a Nemzeti Kulturális Alap támogatására számíthatnak.
Ulrich Gábor animációs filmrendező a szakmát érő veszteségekre hívta fel a figyelmet, szerinte sokan pálya- illetve országelhagyásra kényszerültek. Janisch Attila pedig hozzászólásában a filmszakma egészének kriminalizálása ellen tiltakozott.
Miskolczi Péter producer, a filmszakmai döntőbizottság tagja reagált először a Magyar Nemzeti Filmalap nevében az elhangzottakra. Szerinte a fiatalok nem félnek, hanem filmet szeretnének készíteni, ezt mutatják a beérkezett pályázatok is.
Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatója nem tartotta elképzelhetetlennek egy új Balázs Béla Filmstúdió megalapítását. Elmondta: céljuk a magyar filmszakma megújítása, és pályázatok benyújtására bíztatta a jelenlevőket. Visszautasította ugyanakkor azt, hogy a filmalap munkája révén kommercializálódás, amerikanizálódás fenyegetné a magyar filmművészetet. Példaként megemlítette, hogy pénteken újabb gyártási támogatásról döntött a filmalap, Kenyeres Bálint is elkezdheti a Tegnap című filmjét forgatni.
Havas Ágnes megjegyezte: azt artmozik finanszírozása, támogatása nem a filmalap feladata, azt a Nemzeti Erőforrás Minisztérium vállalta magára.
