Az országban kevéssé ismert baranyai magyar táncfolklór állt a középpontjában annak a szakmai tanácskozásnak, amelyet október 14-én rendeztek Hosszúhetényben. Az előadásokat kétnapos táncoktatás követte, amelynek folytatásaként novemberben további két hétvége kínál lehetőséget a néptáncosok számára e vidék hagyományainak beható megismerésére.
A komlói Pöndöly Néptánc és Hagyományőrző Egyesület, valamint a pécsi Mecsek Táncegyüttes Egyesület közös rendezésében, az NKA pályázati támogatásával valósult meg az esemény, melynek helyszínválasztása nem volt véletlen: Hosszúhetényben jelentős múltja van a táncos szokások ápolásának.
Az 1930-as évek óta folyik néprajzi és néptánckutatás a településen, a hosszú évtizedek óta működő hagyományőrző népi együttes pedig országos elismertségnek örvend. A „hely szelleme” és a házigazdák segítőkészsége ideális körülményeket biztosított a konferencia számára.
Az érdeklődők – táncosok, oktatók, együttesvezetők és koreográfusok, főként Baranya megyéből – tizennégy előadást hallhattak a baranyai tánckutatás történetéről, helyzetéről, egy-egy település tánchagyományairól, valamint a mindezzel összefüggő népzenei és viseletet érintő kérdésekről.
Andrásfalvy Bertalan, a PTE néprajzkutató professzora nyitóbeszédében a kulturális gyökerek, a tradíció napjainkban is érvényes jelentőségére, s a jövő egészséges társadalmában betöltött szerepére irányította rá a figyelmet, míg dr. Felföldi László, az MTA Zenetudományi Intézet Néptánc Osztályának vezetője a kulturális örökség megőrzésének lehetőségeit ismertette a hallgatósággal. Őket követve Varga Sándor, a Szegedi Tudományegyetem oktatója, valamint Begovácz Rózsa, a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályának vezetője tartott előadást.
A folytatásban fiatal kutatók és néptáncoktatók mutatták be az elmúlt években készült dolgozataikat, kutatásaik eredményeit. Szó volt Tar Istvánról, a még élő, ormánsági cimbalmosról (Kiss Alfréd), a baranyai rezesbandákról (Deáky Péter), a néptáncnak a magyar identitás megőrzésében betöltött szerepéről a horvátországi Baranya falvaiban (Kiss Gábor), a drávaszögi és a hosszúhetényi viseletekről (Kurucz Ildikó és Radó Tihamér). Bemutatásra került Balogh János baranyai annotált forrásjegyzéke és Bánfi Rita gyermekjáték-gyűjteménye.
Részletesen feltárult az ormánsági és hosszúhetényi táncok (Kirch Zoltán), valamint a magyaregregyi hagyományok viága (Németh Csilla). Izgalmas színpadi lehetőségeket vonultatott fel a baranyai folklór táncszínházi alkalmazásáról szóló előadás (Gálber Attila).
A tartalmas prezentációk után a konferencia résztvevői megelégedéssel nyugtázhatták, hogy számos területen folyik a megye elfeledett magyar tánchagyományainak felkutatása – sok eredménnyel, újdonsággal, feladattal és lehetőséggel.
A konferenciát követően maga a tánc vette át a főszerepet: a hosszúhetényi Nemes János ÁMK-ban kétnapos oktatás zajlott, ahol előbb Kelet-Baranya (Szebény, Dunaszekcső és Dunafalva), majd Hosszúhetény tánchagyományát ismerték meg a résztvevők. A táncosok és táncpedagógusok továbbképzése novemberben folytatódik: 12-13-án, Pécsett Magyaregregy, Ócsárd és Birján táncai kerülnek terítékre, az ősz utolsó hétvégéjén, Komlón pedig a délszláv háborúban megviselt szlavóniai magyar falvak, illetve az Ormánság vidékének hagyománya szerepel az oktatások programjában.
A „Sokszínű Baranya” címet viselő sorozat nyomán, a szervezők reményei szerint, a helyi hagyományok a jövőben nagyobb hangsúlyt kapnak majd a néptáncoktatásban, valamint a táncegyüttesek színpadi produkcióiban, s a megye magyar tánchagyományaival is méltán büszkélkedhet saját lakói és tágabb környezete előtt.
Forrás:
Molnár Péter – Mecsek Táncegyüttes Egyesület
Deáky Péter – Pöndöly Néptánc és Hagyományőrző Egyesület
