Unger Pálma és N. Szabó Sándor december 17-én este fél nyolckor mutatja be D. L. Coburn: Kopogós römi című tragikomédiáját a Pécsi Nemzeti Színház Szobaszínházában. A teátrum örökös tagjai ezúttal két, magára maradt öreget formálnak meg, lelki alkatuktól erősen eltérő karaktereket. Mégis, jutalomjáték számukra ez a kétszereplős darab, melyet maguk állítottak színpadra, művészeti tanácsadójuk Balikó Tamás volt.
Egy férfi és egy nő. Egykor szebb napokat megért emberek. Családjukat, vagyonukat, otthonukat vesztve kerülnek ugyanabba a szeretetotthonba. Tudják, ez életük utolsó szakasza. S noha lelkük legmélyén vágynának még egy normális emberi kapcsolatra, sőt, mint ködfátyolon át a napsugár, halványan fel is csillan erre a remény, mégis önmaguk, s a bensejükben hordozott sebek gátolják meg épp, hogy ez sikerüljön nekik.
– Az élet peremére sodródott öregek ők, akik elmagányosodtak, s elveszett mindenük, ami érték volt – meséli a színész házaspár a darab cselekményéről. – Fonsia Dorsey, akit én játszom, bonyolult lelkületű nő – mondja Unger Pálma. – Egykor persze ő is vágyott a szeretetre, az örömre, mégis kicsúszott a lába alól a talaj. Tüskés lett a lelke, s nem hajlandó bevallani magának, hogy ő is tehet mindarról, ami vele történt. A saját önzése, keménysége sodorta idáig.
– Weller Martin, a férfi főszereplő egy tönkrement vállalkozó.
– Az, pedig jól indult a pályája, csak aztán beteg lett, két évet egy rehabilitációs intézetben töltött, s ezalatt elúszott a megtakarított pénze, a felesége rég elhagyta, a gyerekeket magával vitte, így hát nincs senkije és semmije immár. Szociális segélyen tengeti az életét, vegetál ebben az intézetben. Ez a két ember próbálna közelebb kerülni egymáshoz, de képtelenek rá, mert a saját sértettségük miatt akaratlanul is minduntalan megbántják egymást. Egyszerűen ilyen a természetük. Annyi keserűség érte őket, lelkileg oly sebzettek, hogy maguk is csak sebeket tudnak ejteni.
– Ez eddig igazi tragédia, de műfaja szerint tragikomédia e kétszereplős mű.
– Inkább groteszk, itt-ott lehet rajta mosolyogni, mert az egész attól érdekes igazán, hogy kopogós römi kártyacsaták közben ismerjük meg e két ember sorsát. Egy olyan történetet, amelyben sokan magukra ismerhetnek, vagy épp félnek attól, hogy hasonlóan helyzetbe kerülnek.
– Színészileg nagy kihívás, rendkívül izgalmas munka ez számunkra, mert az egyéniségünktől távol álló jellemek ők – veszi át a szót Unger Pálma –, de reméljük, sikerül úgy megoldanunk, hogy a közönség elfogadja tőlünk. Ha pedig elég sokáig szeretik, akkor mi pár év alatt hozzáöregszünk a szerepeinkhez. Végül is a New York-i ősbemutatón egy 82 színész és egy 78 éves színésznő játszotta, fergeteges sikerrel.
Egy-két kulisszatitok
Miként a címe is elárulja, fontos szerepet kap a darabban egy kártyajáték, a kopogós römi. A színházi kártya vadonatúj pakli, így könnyen röpülnek a lapok, a próbafolyamat során ugyanis nem törtek be kellőképpen. Ezért Unger Pálma édesanyjának több mint hatvan évvel ezelőtti römikártyáit használják az előadásban.
Ráadásul Sándor nagymamájának százéves szecessziós csipkeabrosza, és egy otthoni bonbonier is helyet kap a harmadik ,,főszereplővé” avanzsáló asztalkán.
Az meg már csak igazán ráadás, hogy a darab színteréül szolgáló udvarban, ahol az otthon lakóinak régi, megkopott személyes tárgyai hevernek, ott lesz az a két kockás bőrönd is, amivel Unger Pálma és N. Szabó Sándor ideszerződött 1974-ben…
