Negyvenéves lett a pécsi vásárcsarnok, pontosabban 40 éve árulnak ott kedvenc árusaink. Nagyon nehezen épült meg, lassan nyitott ki, és bár sokan szerették, eljárt felette az idő. Egy teljes körű átszervezés előtt áll most, már a tervrajzok is megvannak. Érdemes felidézni pár pillanatot a történetéből, ami az ikonikus pécsi épületek közé emelte az 1976–1979-ig épült vásárcsarnokot.
A mai vásárcsarnok helye és ötlete az 1950-es években merült fel, miután a piacok, az árusokkal együtt egyre inkább kiszorultak a belvárosból, ugyanakkor a Bajcsy-Zsilinszky és a Nagy Lajos út kezdett már kiépülni, forgalommal megtelni. Ehhez képest kapuit csak 1979-ben nyitotta meg, elképesztő huzavona volt vele több évtizeden át.
Az ötvenes években az építési költségek mintegy 300 ezer forintra rúgtak volna, emellett a leendő épület környezetére is ráfért egy jókora fejlesztés, zöldítések. A hatvanas évek jórészt a környék szépülésével teltek el, de ekkor jött létre az uránvárosi Hajnóczy utcai piac is.
1969-ben végre számos konkrétummal tudtak szolgálni a vásárcsarnokot illetően: Tillai Ernő és csapata 4866 négyzetméteren tervezett egy európai szintű komplexumot, nyitott és zárt pavilonokkal, alagsori raktárral, bisztrókkal, vizesblokkal. Csakhogy mindezt a Megyeri térre álmodták meg, ráadásul 22 millió forintból.
A mai vásárcsarnokot végül a hetvenes évek közepén, 1976-77-ben kezdték el építeni, míg az árusok 1979. december 22-én költözhettek be, ekkor nyitott hivatalosan a csarnok. Pécsnek ez jelentette az évtizedek óta várt karácsonyi ajándékot.
A december 19-i, nyitást beharangozó számban pontos adatokat is közölnek.
A cikkben olvasható, hogy még bőven volt később munkájuk az épülettel, és több rész még zárva maradt, a teljes csarnok nyitása a következő év áprilisára volt várható. Addig is fokozatosan költöztek be az őstermelők, a szolgáltatók, akik nem csak Pécsről, az egész baranyai térségből érkeztek.
A Dunántúli Napló december 23-i számában pedig tudósítanak az átadóról, „4000 négyzetméteren 240 eladóasztal” címmel. A gombavizsgáló és a mérlegkölcsönző szolgáltatás is útjára indult, megnyitották a mellékhelyiségeket, elkészültek a szép ivókutak és pihenők.
Egy igazán érdekes mondat is szerepel ott, ami negyven év távlatában tényleg furcsának hat:
„Valószínűleg ez az új jellegzetes épület is hamarosan igazán pécsivé válik érdekes tetőmegoldásával, árkádsoraival, merész homlokzatkezelésével.”
Aztán szépen lassan elkezdtek valóban egyre-másra nyílni a decemberben még befejezetlen helyiségek: 1970 februárjában beköltözött a Pécsi Állami Gazdaság hús- és zöldségüzlete, márciusban megnyitották az emeleti galériát, ahová ideiglenesen keramikus iparművészek vitték portékáikat. Szintén márciusban újabb, mintegy 180 négyzetmétert nyitottak meg a pécsiek előtt, ahová két üzlet (egy húsbolt és egy italkereskedés) települt be.
A vásárcsarnok felújításának, teljes körű átalakításának, átszervezésének ötlete már régóta foglalkoztatta a pécsieket. Pár éve erre 2,8 milliárd forintot különített el a városvezetés. A tervpályázat lezárult 2016 nyarán, később elkészültek a tervek is, ám a kiszámíthatatlan költségdrágulás miatt eltolódott a csarnok ügye. Ezt orvosolandó, ez év nyarán az akkori közgyűlés plusztámogatást szavazott meg az új vásárcsarnok számára.
A városháza lapunkkal azt közölte, jelenleg további források szükségesek a projekt folytatásához, ez százmilliós nagyságrendet jelent. Ahogy írják, ez csak abban az esetben megvalósítható, ha más uniós programok terhére a város forrást csoportosít át. Ehhez támogató hatósági egyeztetés szükséges, jelenleg ezt készítik elő. A folyamat december végén – január elején érhet véget várhatóan.
Forrás: Dunántúli Napló Archívum, Pécs8
Képek forrása: Dunántúli Napló Archívum, Régi Pécs
