Ahogy már évtizedek óta mindig, úgy idén nyáron is közös utazást szerveztünk Horvátországba. Méghozzá közel 70 magyar állampolgárnak, a júniusi előszezont megcélozva, a szokásos, imádott helyszínre. Jöjjön is az élménybeszámoló!
Na de mi az a helyszín?
Hosszú-hosszú évek óta látogatjuk a családommal, valamint a hozzánk csatlakozókkal Horvátország egyik legcsodásabb, a szárazföldtől két és fél órányi kompozással megközelíthető pontját, a Vis-szigetet. Nem csak Európa egyik legszebb strandja található itt, de a hely olyan gyönyörű, hogy még Hollywood is felfedezte magának: itt forgatták részben – persze görögnek álcázva a horvát partokat és városokat – a Mamma Mia! című sikerfilm második részét, melyet egyébként 2018-ban együtt néztünk meg a pécsi moziban azokkal, akik velünk járnak a szigetre.
Hozzá kell tennem, a nagyobb figyelem nem minden szempontból tesz jót a szigetnek: több turistát vonz, ami a gazdaságnak remek, egyéb okokból – melyeket mindenki fantáziájára bízok – azonban nem kedvező. Hogy mit is kell tudni a Visről, arról itt írtam korábban.
Mivel a Vis-szigetet a vasárnap Splitből induló, 11 órai komppal szoktuk megközelíteni, a kikötőváros pedig elég messze – közel 650 kilométerre – van Pécstől, a családdal már több éve egy nappal korábban indulunk, hogy ne éjszaka kelljen utaznunk. Így lehetőségünk van egy plusz megállót is beiktatni, méghozzá hagyományosan Vlašići településen. 2003-ban a horvát állam egy itteni nyaralót (Hotel Zavičaj) adott a Magyarországi Horvát Országos Önkormányzatnak, így minden évben sok magyar és hazai horvát fordul meg a faluban, mindenképp érdemes kipróbálni.
Idén is egy napot és éjszakát a magyarországi horvátok üdülőjében töltött csapatunk egy része, ahol többek között jót fürödtünk, finomakat ettünk-ittunk, nagyon élveztük a pécsi hoteligazgató és felesége vendégszeretetét, illetve megtekintettük az emlékezetes magyar-francia focimeccset.
70 ember?! Bizony.
Ugyan az idén sem volt teljességgel megingathatatlan az utazásba vetett hitünk, mégis a tavalyinál jóval nagyobb bizonyossággal kezdtünk bele a szervezésbe. Édesapám felvette a kapcsolatot a hotellal, valamint az összeszokott bandával, de új emberek is jelentkeztek. Májusban rekordlétszámot adtunk le végül a Vis-i szállodának. A legtöbben pécsiek, illetve környékbeliek, de például Kaposvárról és Budapestről is érkeztek velünk magyarok a szigetre.
Átkelés a határon
Közvetlenül a június 19-ei indulás előtt, be kell valljam, hogy jócskán összezavarodtunk: a beutazási szabályok gyakorlatilag napról napra változtak – ahogy egyébként most is –, és a csapatban voltak oltottak, a járványon átesettek, különböző korú gyerekek, de még olyan is, aki egészségügyi okokból nem kaphat vakcinát. Persze mindenki beszerzett minden igazolást és dokumentumot, amit csak tudott, hogy majd átengedjék a határon, de még így sem voltunk teljesen nyugodtak.
Június 18-án aztán Magyarország zöld besorolást kapott, vagyis úgy tűnt, felesleges volt az aggodalom, simán átengednek majd minket. Ez azonban nem teljesen volt így.
Mikor a mi autónk 19-én, reggel 6 óra körül a Barcs-Terezino Polje határátkelőhöz ért, a horvát szervek talán még nem értesültek az enyhítésekről, így minden papírunkat elkérték. Hozzáteszem, akik közülünk másnap – illetve aznap, de Letenyénél – próbálkoztak, nem ezt tapasztalták, őket minden további ellenőrzés nélkül engedték tovább.
Visszafelé, június 29-én csak a személyi igazolványokat kérték a magyar és a horvát határőrök is.
Nem várt tumultus
Már a Split felé vezető autópályán is szokatlanul nagy forgalmat tapasztaltunk, ráadásul szinte csupa horvát jármű állt a kisebb-nagyobb dugókban. Ugyanígy a szigeten is jóval többen voltak a megszokott létszámnál. Valószínűleg mindez a június 22-ei ünnepnap, a horvát antifasiszta harc napja miatt volt: gyanítjuk, hogy a helyiek kivették szabadságnak a hétfőt is, és hosszú hétvégét szerveztek maguknak a tengeren. Jó nekik!
Mindez nem lett volna gond, azonban sokként ért minket Splitbe érve a hír, mi szerint minden jegy elfogyott a délelőtti hajóra. Magyarázatként az irodában azt mondták, hogy az idén a járvány miatt online tiketvásárlásra is lehetőséget adott a Jadrolinija hajótársaság, amiről mi sajnos nem tudtunk. Ugyan minden követ megmozgattunk, de nem tudtuk megoldani a helyzetet.
Vagyis nem maradt más választás, a legtöbben megvárták az autókkal az este fél 6-kor induló járatot, míg néhányan gyalog mentek fel a hatalmas vízijárműre, és így időben átkelhettek a szigetre. Ez utóbbiak között voltam én is, hiszen legalább egy, horvátul beszélő „szervezőnek” segítenie kellett a hotelban való bejelentkezést.
Hátrahagyott társaink igencsak megfáradtak, mire este 9-re, a nyaralásból gyakorlatilag egy teljes napot elveszítve megérkeztek a Visre. Szerencsére az idén egy hét helyett 10 napra fizettünk be, így picit kevésbé volt bosszantó a szituáció.
Programok a szigeten
Az idő csodálatos volt, napról napra melegebb lett a tenger és a levegő, habár olyan gatyarohasztó meleg, mint itthon, meglepő módon nem volt Horvátországban. Ennek ellenére szinte mindenki szépen lebarnult, mire hazaértünk.
Szerencsére idén is sikerült megszervezni a szokásos hajókirándulást, így a csapat nagyobb része, körülbelül 40 fő Dado kapitánnyal, az „Adelina” fedélzetén bejárhatta a sziget néhány, csak a tengerről megközelíthető strandját, valamint Biševo szigetét is.
Természetesen még a csapatnak a futballt annyira nem kedvelő tagjai is végig követték a magyar és a horvát válogatott szereplését az idei Európa-bajnokságon, együtt szurkoltunk mindkét csapatnak.
Szembetűnő volt, hogy a korábbi tapasztalataimhoz képest gazdagabb tengeri élővilág tárult elém, mikor a strandokon búvárszemüveget és -pipát ragadtam. Színes halak, kissé ijesztő tűzférgek, gyönyörű tengeri csillag kápráztattak el többek között. Valószínűleg a járvány idején megcsappant hajó- és turistaforgalom miatt lehetett ez is.
Szárazföldi állatállomány tekintetében is érdekes a hely, hiszen a turisták és a helyiek miatt is rengeteg kutya lazul itt-ott. Emellett sokfajta érdekes és gyönyörű pillangót figyelhetünk meg, de például gekkó is bőven akad. Számomra macskaimádóként a legörvendetesebb a rengeteg cica jelenléte a sziget területén. Habár a dalmát macskákért elsőre látszólag aggódni kell, ugyanis legtöbbjük sokkal vékonyabb magyar fajtársaikhoz képest, a sasszemű megfigyelő láthatja: nagyon jól elvannak, mindig akad a számukra kis hal vagy egyéb finom falat. Mint azt egy plakáton láttuk, már a kóbor négylábúak örökbefogadási programja is elindult.
Szabályok, azok voltak
Míg ott voltunk, Horvátországban továbbra is éltek a koronavírus miatti óvintézkedések, mint a zárt helyeken kötelező maszkviselés, vagy a vendéglátóegységek korlátozott idejű nyitvatartása.
Az itthon már megszokott szabályok után nem volt furcsa a boltban, illetve a hajó zárt részein védőmaszk után nyúlni, illetve 23 órakor elhagyni a bárt. Az annál inkább, hogy a Vis-i szabadtéri moziban például nem voltak előadások.
Mindent összevetve, sem durva korlátozások, sem rossz idő, sem egyéb problémák nem zavarták és zavarhatták meg a pihenést. Jövőre ugyanott!
