Pécs a kultúra városa – egyre többször halljuk ezt, és nyilván nem ok nélkül. Tele a város olyan emberekkel, akik a művészet, kultúra terén kiemelkedőt nyújtottak. A Kossuth-díj a legmagasabb rangú állami kitüntetés, amit minden évben március 15-én, a forradalom évfordulóján adnak át. És mi sem jelzi jobban a város szellemi gazdagságát, mint az, hogy a díj megalapítása óta szinte minden évben jutalmaztak legalább egy pécsit. Megnéztük, eddig kik kapták meg az elismerést.
Mivel 1963 óta a díjat csupán a kulturális és művészeti területen nagyot alkotók kaphatják meg, a Kossuth-díjas pécsi természettudósok, orvosok, kutatók már nem élnek. Íme a város díjazottjai:
Ernszt Jenő biofizikus, sugárbiológus kétszer is átvehette a kitüntetést: 1948-ban és 1956-ban is. Baján született, Pécsen szerzett orvosi diplomát. 1945-től 1972-ig volt a pécsi Orvosi Fizikai Intézet igazgatója. A hazai biofizikai kutatások elindítója, a Magyar Biofizikai Társaság alapító elnöke, több nemzetközi társaság és az MTA tagja volt. Fő kutatási területét az élő anyagban fellépő fizikai jelenségek vizsgálata adta.
1948-ban Fejér Lipót is átvehette Kossuth-díját. A nemzetközileg is óriási hírnévre szert tett matematikus a Szent Mór utcában született Pécsen, ám hamar elkerült innen. Pesten tanult, majd külföldre utazott. Több előadás-sorozatot tartott Amerikában, nemzetközi díjakkal is kitüntették. Budapesten hunyt el 1959-ben. Mi, pécsiek azonban mindig is magunkénak fogjuk tartani a világhírű matematikust.
Ugyan a név mást sugallna, de Mattyasovszky-Zsolnay László a vegyészetben elért eredményeiért kapott Kossuth-díjat 1950-ben. Az alapító Zsolnay Vilmos dédunokája a Zsolnay-gyárban laboratóriumi porcelánt gyártott 1949-ig. A gyár államosítása után a hagyományos recepteket átírta a „kémia nyelvére”. 1957-ben emigrált az USA-ba, 1992-es halála után hamvait hazahozták és családja mellé temették.
Szentágothai János Pestújhelyen született és a fővárosban halt meg, ennek ellenére Pécsen is nagy tiszteletnek örvend. A második világháború után hadifogságba került, ezután jött városunkba. Az Anatómiai Tanszék vezetője lett, a neuroanatómia területén végzett kutatásokat, 1961-ben pedig megkezdte az elektronmikroszkóppal való agykutatást. Az 1956-os forradalom idején a pécsi Értelmiségi Forradalmi Bizottság elnöke volt. Kossuth-díját 1950-ben vette át. A közelmúltban kutatóközpont vette fel a híres tudós nevét Pécsen.
Kerpel Frónius Ödönt 1951-ben jutalmazták Kossuth-díjjal. A neves orvos, gyermekgyógyász több mint három évtizedig működött és tanított Pécsen. Az általa alapított Gyermekgyógyászati Tanszék vezetője és tanára volt. 1967-ben hagyta el a várost és költözött Budapestre, ahol a Semmelweis Tudományegyetemen tanított tovább.
Rauss Károly mikrobiológus, egyetemi tanár 1905-ben született, de csak 1946-ban érkezett Pécsre, hogy a közegészségtani intézetben dolgozhasson. 1951-től 1975-ig a Mikrobiológiai Intézet igazgatója, 1964-től 1967-ig az egyetem tudományos rektorhelyettese volt. 1953-ban vehette át a Kossuth-díjat különféle antigénszerkezetek úttörő vizsgálatáért.
Lissák Kálmán szintén nem a város szülötte, 35 évesen érkezett Pécsre, hogy az egyetem élettani tanszékének élén taníthasson. 1946-47-ben és 1950-51-ben az orvosi kar dékánja volt. Az idegrendszer területén végzett kutatásaiért kapott Kossuth-díjat 1954-ben.
Cholnoky László neve sokaknak ismerősen csenghet irodalmi tanulmányaiból, de most nem az íróról, hanem a neves kémikusról és gyógyszerészről van szó. Az Ozorán született tudós 1934-től 1967-ig vezette a Pécsi Tudományegyetem kémiai tanszékét. 1959-ben kapott Kossuth-díjat a karotinoidok kémiai és növényélettani vizsgálataiért.
Donhoffer Szilárd belgyógyász a diabétesz- és a pajzsmirigy-kutatások területén elért kimagasló eredményeiért kapott Kossuth-díjat 1961-ben. A budapesti, 1902-es születésű egyetemi tanár fővárosi tanulmányai után szinte rögtön, 1926-ban Pécsre jött, és itt élt 1999-es haláláig. A 20. század során sokszor félreállították politikai okokból, állásvesztésre is ítélték, az MTA tagja is csak 1964-ben lehetett, az akkori hatalom rendszeresen próbált keresztbe tenni neki koholt vádakkal. 1961-64-ig rektorhelyettes, 1964-től 1967-ig rektor volt a pécsi egyetemen.
