„Modern történelmünk nagy tragédiája az első világháború; ahogy akkor nevezték, a Nagy Háború. Ennek rombolása mindmáig hat” – hangoztatta vasárnap Kövér László, az Országgyűlés elnöke dél-amerikai körútjának második állomásán, Buenos Airesben, ahol megkoszorúzta az első világháborúban elesett magyar katonáknak emléket állító Hősök Falát. A beszédről Szilágyi Zoltán, az Országgyűlés sajtófőnöke tájékoztatta az MTI-t.
A megemlékezésen a parlament elnöke kitért a Magyar Statisztikai Hivatal egyik tanulmányára, amely szerint halottakban, eltűntekben több mint 600 ezer életerős férfit vesztett Magyarország a háborúban.
„Megállapítható, hogy arányaiban hazánk veszteségei voltak a legsúlyosabbak, és a politikai és társadalmi következmények is rettenetesek lettek.
A kieső születéseket is tekintetbe véve ekkor indult meg a magyarság fogyása, a tömeges kivándorlás az országtól elszakított területekről, és még az általában igen nehezen mozduló vidéki lakosságot is felkapta és elsodorta a forgószél. Az elszakított városokkal pedig az új hatalom bánt el – mondta.
Kövér László hangsúlyozta: a történészek között nincs vita abban, hogy az első világháborút lezáró békeparancsok vezettek a második világégéshez.
A két iszonyú háborút követő elmenekülés itt, Argentínában is felduzzasztotta a magyar közösséget. A régi kivándorlókhoz, főleg a második világháború után, különösen Buenos Aires térségébe érkezett számos magyar. Azóta sok idő telt el, de világ csodájára ma is él az argentínai magyarságnak számos egyesülete és négy bejegyzett egyházi közössége, van saját újsága és van ifjúsági mozgalma – mondta a parlament elnöke.
Magyarország és az idegenbe szakadt magyarság 1925 óta emlékezik meg minden május utolsó vasárnapján hőseiről. Akkor még frissek voltak a sebek; a falvak, városok főterén felállított emlékművekre, az elcsatolt területeken templomokba rejtett táblákra vésett nevek elvesztett apákat, férjeket, fiakat jelentettek az adott közösség számára. Mutatták, hogy kegyelettel és megbecsüléssel adózunk azok iránt, akik életüket áldozták hazájukért az első világháborúban – folytatta kövér László.
Hozzátette: nem véletlen, hogy ez az ünnep kényelmetlenné vált a második világháború után a szovjet fegyverek árnyékában hatalomra került kommunistáknak.
„Az idegen megszállók helyi kiszolgálói számára az általuk utolsó csatlósként megbélyegzett hazánk hadseregének a harctéren helytálló katonája legalábbis gyanús alakká, ha nem háborús bűnössé vált, ezért a magyar hősökről való megemlékezés mint „nacionalista csökevény” lekerült a napirendről, és szép lassan feledésbe is merült. A településeken felállított első világháborús hősi emlékművekre ugyan nem mert kezet emelni a hatalom, de ezek a szocializmus évtizedei alatt élettelen, megtűrt tárgyakká váltak, ahol megemlékezéseket nem tarthattak. A második világháború elesettjeinek már emléket állítani sem volt szabad. 1956 hőseinek és mártírjainak pedig még a pontos számát sem tudhatjuk” – jelentette ki a politikus.
Kövér László beszédében egyebek között kitért arra, hogy a nehéz időkben a nyugati világban a szélrózsa minden irányában szétszóródott magyarok őrizték a magyar hősök kultuszát, kialakították az emlékezés helyszíneit, és évről évre megemlékeztek a hősök napjáról.
„Az anyaország részéről ezért hála és köszönet illeti a nyugati magyarságot, amit a magyar Országgyűlés nevében is szeretnék kifejezni, és arra kérem Önöket, hogy őrizzék továbbra is e szép és nemes hagyományt” – mondta az Országgyűlés elnöke.
