Ittak, hangoskodtak, csetepatéztak, sőt legalább két esetben gyilkoltak is az első pécsi egyetem hallgatói – véli a történész. Az universitas alapításának 645. évfordulóján, szeptemberben tárulhat fel az egykori középkori egyetem vélt épületének kapuja a látogatók előtt.
Mint arról lapunkat Zánthó Ildikó, a mai romokat fenntartó nemzeti vagyonkezelő menedzsere tájékoztatta, gőzerővel halad a munka a székesegyház mellett, az egykori középkori egyetem által használ épületnél. Így a rekonstrukció az év második felére befejeződhet, s szeptembertől bárki beléphet az ódon falak közé.
Mint azt az illetékes elmondta, régészek ugyan felleltek olyan, bemutatható maradványokat, amelyek némileg lassították a munkát, a rekonstrukció egyes elemeinek áttervezése után folytatódhat a kivitelezés. Megemlítette: a feltárt, több százéves falmaradványokból mindenképpen szeretnének bemutatni bizonyos részleteket.
Ősszel vonultak fel ismét a munkagépek a pécsi középkori egyetem maradványaihoz, hogy befejezzék annak negyed évszázada elkezdett feltárását és rekonstrukcióját. A bemutatóhely több mint százmillió forintot felemésztő kialakítása után így a középkori egyetem épületében egy modern, többfunkciós, prezentációk megtartására alkalmas helyiséget, kiállítóteret alakítanak ki. A munkába konkrétan az egyetem védőépületének építőmesteri és befejező szakipari, biztonságtechnikai munkái, közműépítés, a környező terület és a vársétány kertépítési munkái, a belső várfal statikai megerősítése, valamint az északkeleti sarokbástya helyreállítása tartozik bele.
Nagy Erzsébet, a megyei múzeum régészeti osztályának vezetője azt mondta, elsősorban a korábban ismert kulturális értékek pontosabb rögzítését végezték el a régészek. „Az egyetemnek vélt középkori épület mellett az Aranyos Mária-kápolna alapfalait vizsgáltuk meg behatóbban, hogy a helyreállítási munkák a lehető legtökéletesebbek legyenek” – így az osztályvezető.
A PTE-BTK Középkori és Koraújkori Történeti Tanszékének egyetemi adjunktusa, Fedeles Tamás az 1367-ben, Magyarországon elsőként alapított pécsi egyetem kapcsán azt mondta: az egykori intézmény nem is hasonlított egy maihoz. Két kezünkön meg tudjuk számolni, hány hallgatóról maradtak fel írásos emlékek, s az oktatás sem nagy létszámot befogadó egyetemi épületekben folyt. Hozzátette: az sem biztos, hogy a most rekonstruált helyszínen zajlott oktatás, erre bizonyíték ugyanis nincs.
„A középkori Pécsen nagy valószínűséggel a csoportos oktatás a szabad ég alatt vagy a templomokban zajlott, míg a professzorok nemegyszer saját házukban tarthatták meg előadásaikat néhány főnek” – így Fedeles.
A történész elmondta: az alapismereteket adó és jogi ismereteket nyújtó universitas középkori hallgatóinak érdeklődését – európai társaikhoz hasonlóan – nem pusztán a tanulás kötötte le. Szerinte abban a korban, amelyben a víz fogyasztása helyett inkább a borét preferálták, nyilvánvalóan mindennaposak voltak a csetepaték, a városi polgárokkal való összetűzések, a tivornyázások, sőt, a gyilkosságok is.
Ez utóbbiból kettő ismert. Történt ugyanis, hogy két hallgató összetűzése olyannyira komoly fordulatot vett, hogy egyikük a lakhelyéről rányilazott a másikra, aki pedig belehalt sérüléseibe. Egy másik esetben pedig pápai felmentést kellett kérnie az egyik hallgatónak, mert „miközben késével játszott, véletlenül halálosan megsebesítette társát”.
Fedeles Tamás azt mondja, bár a két fenti, bizonyítható eseten kívül más súlyos gyilkosságot nem jegyeztek fel a krónikások, az európai gyakorlatnak megfelelően komoly megpróbáltatást jelenthetett minden pécsi polgár számára az a tény, hogy nálunk is egyetemi oktatás folyik.
