Rockzenész, népdalénekes, komponáló, s kiválóan gitározó bölcsész, dzsesszben és kortárs muzsikában egyaránt otthonosan játszó bőgős és professzionális zenekari művész is képes egy húron pendülni – erre példa a Sator együttes, melynek tagjai milyen közös műfajt is találhatnának, mint a mai szakrális zenét? Creatio című lemezük anyagát is bemutatják február 10-iki koncertjükön a Kodály Központban.
Mint egy folyó, mely egyszer csak megszületik a más-más felől belétorkolló patakokból, valahogy úgy jött el az ideje annak, hogy hat muzsikus életének szála egyszer csak találkozzék, s együtt haladjon tovább. Az élet kifürkészhetetlen akaratából egy betegség volt mindennek az elindítója.
Heidl György, a Pécsi Tudományegyetem Esztétika Tanszékének vezetője, az antik és középkori irodalom- és eszmetörténet nemzetközileg is elismert kutatója hosszú éveken át elsősorban tudományos munkásságának élt: könyveket írt, latin szövegeket fordított, olvasott, tanított. Mígnem szembetegsége megálljt parancsolt neki, s egy időre feladni kényszerült mindennapi tevékenységét. Többgyermekes családapa lévén, ezt különösen nehezen viselte.
S az egykor muzsikusnak készülő filosz, lelki gyötrelmei közepette, ismét rátalált a zenére. Régóta pihenő gitárját leporolta, s a maga örömére elkezdett komponálni. Nem sokkal később kezébe került Lackfi János egyik kötete, s úgy érezte, a lelkéből kiszakadó zene és a költemények gondolatvilága egymáshoz illeszthető.
Így született meg a Hangzó Helikon sorozatban kiadott lemeze 2008-ban, néhány kitűnő hangszeres szólista és a régi jó barát, Lovasi András közreműködésével. S ekkor már másfajta kompozíciókon is dolgozott Heidl György. Ez hívta életre a Sator együttest, melynek neve teremtőt, alkotót, magvetőt jelent. Bemutatkozó koncertjüket a Művészetek Palotájában tartották, épp két évvel ezelőtt.
Most február 10-én 19 órakor az ország másik kitűnő hangversenytermében, a Kodály Központban lépnek közönség elé. Négy hangszeres művész és két énekes előadásában hangzanak el középkori latin himnuszok tavaly megjelent, Creatio című albumukról, s persze más ínyencséggel is szolgálnak.
– A himnuszköltészet 1600 esztendeje létező műfaj, minden európai keresztény nemzet szellemi hagyományához tartozó, óriási kincs – avat a részletekbe Heidl György. – Én a patrisztikus kor kutatójaként főleg a korai művekkel foglalkoztam, s mióta a muzsika visszatért az életembe, zenész énem is feléjük fordult. E himnuszok zenei megformálásáról semmilyen feljegyzés nem maradt fönn, de a történeti források olyan igéket alkalmaznak velük kapcsolatban, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy ezeket énekelték. Nem volt célom, hogy a középkori gregorián dallamokhoz nyúljak vissza, az én zeném saját ötletekből született. Abból a sokféle stílusból építkeztem, amely erősen hatott rám, s ebbe a progresszív rockzene éppúgy beleértendő, mint a kortárs klasszikus zene, bár ez utóbbi jóval nagyobb mértékben befolyásol. A hegedű-cselló-nagybőgő hangszer-összeállítás eleve megszab egy zenei határt, amelyen belül mozoghatok, s természetesen a művek képviselte tradícióhoz is hű akartam maradni.
– Ezek a himnuszok a teremtés hat napját dolgozzák föl.
– A lemezen szereplő első himnuszt Milánó egykori tekintélyes püspöke, Szent Ambrus írta a IV. század végén; az ezt követő latin himnusz-ciklus később született, de az előbbi mintájára, s ugyanaz a spiritualitás jellemzi. A katolikus egyház sajátos imádságában, a zsolozsmában máig jelen vannak a himnuszok, mégis kevéssé ismertek. Ezért lefordítottam az általunk játszottak szövegét, s miként a lemez mellett is megtalálhatók, úgy a koncertjeinkre ellátogatók is kezükbe vehetik. Sőt, a műsor alatt is fűzök némi magyarázatot az elhangzó művekhez. Ezek a himnuszok életről, halálról, (újjá)születésről szólnak úgy, hogy a Teremtés könyvében az egyes napokhoz kapcsolt eseményeket az emberi életre vonatkoztatva dolgozzák föl. Gyönyörű, ahogy egy természeti kép morális értelmezést szül: például a himnuszköltő, miután leírja az ég felé törő madár látványát, azt az emberi félelmet fogalmazza meg, nehogy a kevélység, a nagyképűség, a gőg elragadja őt is a magasba. Ezek a himnuszok elsősorban nem műalkotások, hanem lelki gyakorlatok, imádságok, melyben az ember megszólítja az ő teremtőjét.
– Kik alkotják a Sator együttest?
– Gyermán Júlia hegedűművész, Szakács Viktória, a Pannon Filharmonikusok szólamvezető csellistája, Kovács Zoltán nagybőgős és két énekesünk: Bognár Szilvia és Lovasi András. E név hallatán kapják föl sokan a fejüket, tudom. Lovasit a katonaság óta ismerem, sokoldalú, nagyszerű művész, latin himnuszt éppoly hitelesen énekel, mint bármi mást.
– Most min dolgozik?
– Könyvet írok a platonizmus és a korai keresztény misztika kapcsolatáról. Nagyon foglalkoztatnak a magyar nyelvű, archaikus népi imádságok, talán 10-én bemutatunk néhány egészen új, ,,satoros” zenei feldolgozást. Instrumentális darabokat is szeretnék írni. Mintha a gondviselés vett volna a tenyerére minket, újabb és újabb lehetőségek adódnak az együttes számára, s ezekkel igyekszünk is élni.
