A zengővárkonyi Míves Tojás Gyűjtemény darabjai közül mutat be válogatást hétfőn nyíló kiállításán a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum.
A háromezer darabos, Magyarországon egyedülálló kollekcióból 560 hímes tojást láthat a közönség Szekszárdon – mondta az MTI-nek Balázs Kovács Sándor néprajzkutató, a kiállítás rendezője.
A tárlat a Kárpát-medence tojásíró és tojásfestő művészetét mutatja be, érdekességként díszített kacsa-, strucc- és emutojásokat, patkolt, gyönggyel díszített és áttört tojásokat is kiállítanak.
A bemutató külön enteriőrt szentel a Tolna megye népcsoportok, a bátai katolikusok és a bukovinai székelyek és a váraljai reformátusok tojásdíszítő művészetének. Bátán és Váralján viasszal írták a mintákat, a székelyek viasszal és karcolással egyaránt díszítettek tojásokat – mondta a kiállítás rendezője.
Ismertetése szerint a bátai díszítők sokat merítettek a sárközi szőttesek, hímzések motívumkincséből, ahol nem írták, csak festették a tojásokat. A legismertebb bátai díszítőelem a gereblyés motívum, ami a mezőgazdasági munkákra utal; többnyire a mindennapi élethez, munkavégzéshez kapcsolódó ábrákat használtak a tojásíráshoz.
A néprajzkutató megjegyezte: egyértelmű, hogy a tojás termékenységszimbólum, és már a 12. századtól szent terménynek tartották, kifejezetten a termékenységre utaló díszítő motívum azonban nem maradt fenn. Mára a Kárpát-medence tájegységeit egykor jellemző minták összekeveredtek, és az egyes motívumokra maguk a díszítők is sokszor egymásnak ellentmondó magyarázatot adtak – tette hozzá.
Bátán és a Tolna megyében letelepedett bukovinai székelyek körében ma is élő a népművészeti hagyomány, a külső Sárközhöz tartozó Váralján jelenleg nem folytatják a tojásdíszítés tradícióját.
