A Zsolnay Kulturális Negyedben, a Zsolnay Infopont és Shopban augusztus 1–31. között, naponta 9–18 óráig ingyenesen tekinthetőek meg a koronázási ékszerek másolatai. A műtárgyak a Pintér család tulajdonában állnak, felajánlásuknak köszönhetően érkezik Pécsre a magyar történelem 4 leginkább kultikus emlékének másolata.
A koronáról
A kiállított koronamásolatot Gubán György zománc-, Csomor Lajos aranyműves, és Solymár Károly üvegcsiszoló művész alkotta. Csomor Lajos 30 éve foglalkozik a korona kutatásával, ő volt annak a csoportnak a vezetője, amely annak idején szétszedte, majd ismét egybeépítette az Amerikából hazaérkezett eredeti Szent Koronát. A művelődési miniszter 1983-ban két alkalommal adott engedélyt az eredeti koronán a szerkezeti vizsgálatára, melyeknek köszönhetően készült el a kiállított pontos másolat és ezáltal megismerhették, miként nézett ki a korona a különböző korokban.
A kiállított korona, jogar és országalma nem az Amerikából visszatért korona másolata, hanem annak rekonstrukciója, mellyel Szent Istvánt megkoronázták.
A kiállított korona érdekessége, hogy ugyanolyan kézműves munkával és szerszámokkal készült, mint az eredeti a jogarral és országalmával együtt. Modern technikát nem alkalmaztak a készítésénél. A kiállított koronát 2000-ben a pápa is megszentelte. A korona mellé került Szent István kardja is.
A korona súlya 2056 gramm.
A Szent Korona nem csupán egy történelmi tárgy, egy ötvösmunka, hanem a hit védelmezője, ez azt jelenti, ha nincs király a Szent Korona jelenlétében, maga Isten uralkodik.
„A Szent Korona Európa egyik legrégebbi, de mindenképpen a legtovább használt hatalmi jelvénye. Ez önmagában elég ok a büszkeségre. Európában egyedül viseli a szent jelzőt, már 1256-ban ezzel a szóval illették”. A korona szentsége onnan ered, hogy II. Szilveszter pápa isteni kinyilatkoztatás eredményeképpen adományozta ezt a magyaroknak. Ugyanakkor a „sacra corona regni Hungariae” szerkezet nem pusztán a korona szentségére utal, hanem annak hatalmára. Arra, hogy a korona önmagában testesíti meg az ország teljességét.
A Szent Korona III. András esküszövegében bukkan fel önálló jogi személyiségként: a király esküt tett arra, hogy az országa jogait és a korona méltóságát sértetlenül fenn fogja tartani. A királyi hatalmat a Szent Korona ruházta magára az uralkodóra, így a királyok hatalma a Szent Koronától ered. Ezért volt olyan fontos, hogy az uralkodót a Szent Koronával koronázzák meg. Ennek hiányában a hatalma ingatag és megkérdőjelezhető volt.
A korona fő részei
Magyarország koronája nem közönséges, hanem beavató korona. A beavató korona azonban nem hétköznapi viselésre szolgált, ezt csak egyetlen alkalommal, a felszentelés során tették az uralkodó fejére, majd biztos helyre vitték, és csak a következő uralkodó koronázásakor vették elő ismét.
A korona fő részei: alsó része valószínűleg a konstantinápolyi palotaműhelyben készült, és formája szerint vitathatatlanul női korona volt. Valószínűleg I. Géza királyunk görög feleségének a házassági koronája lehetett. Akkor már évszázadok óta a keleti házasságkötési szertartás része volt a jegyespár megkoronázása, így kerülhetett hozzák az alsó abroncskorona. A korona felső része, a keresztpánt nem önálló tárgy, önmagában nem használható. Nem tudjuk pontosan, honnan származik a keresztpánt. Vannak kutatók, akik azt állítják, hogy Szent István idejében keletkezett Itáliában, és azt feltételezik, hogy István ereklyetartójának a koronájából származik. Vagyis ilyen formában tényleg kapcsolódik első királyunkhoz. A kereszt későbbi, mint a korona összeállítása.
A mai korona helyén korábban másféle díszítmény volt: egy kereszt vagy liliom alakú dísz, amit régebben levettek. Valószínűleg Izabella királyné idejében vehették le, amikor is a gyalui egyezmény értelmében a királyné átadta a Szent Koronát I. Ferdinánd megbízottjának. Állítólag János Zsigmond arra biztatta az anyját, hogy vegye le a korona keresztjét, mert akinél az a rész van, arra visszaszáll maga a korona is. Az így levett keresztet végül Báthory Zsigmond Rudolf császárnak ajándékozta. Addigra viszont már a ma is látható, gömbös végű keresztet legkésőbb Miksa koronázása előtt (1563) rátették a Szent Koronára.
A koronát viszont valamikor a kora újkorban súlyos baleset érte, amikor a keresztet rögzítő csavar elferdült, a keresztpántok belenyomódtak a korona belsejébe, és ennek következtében két pánt is eltörött. A sérülés valószínűleg valamelyik koronázás után történhetett, amikor az ékszereket elcsomagolták. A korona még feltehetően nem volt megfelelően elhelyezve a vasládában, és rácsapódott a teteje.
A magyar koronát tizenegyszer szállították határainkon túlra, többségében Nyugatra, ez is jól jelzi, hogy a magyarok múltja elsősorban a keresztény Közép-Európa történetével függ össze. A koronát először 1205-ben vitték ki az országból; 1978-ban véglegesen visszakerült a fővárosba. E 770 év alatt 135 évet volt külföldön. 1663–64-es török elleni háborút lezáró vasvári béke idején a koronát nem Magyarországon, hanem Bécsben őrizték.
Szent Korona-tan
A Szent Korona-tan első megfogalmazója Werbőczy István volt, aki kifejtette, hogy a Szent Koronának a király és a nemesség egyaránt hűséggel tartozott, és mivel a felségjogokat maga a Szent Korona birtokolta, a király soha nem rendelkezett teljes önállósággal, csakis a Szent Korona nevében, a nemességgel egyetértésben intézkedhetett. Ebből következett, hogy a korona jogán a nemzet tagjai is részt vesznek a hatalom gyakorlásában, másrészt, hogy a király nem saját jogán, hanem a korona jogán bírja a hatalmat. A koronázás nálunk tehát nem csak formaság volt, hanem közjogi aktus is: a koronázással szállt át a királyi hatalom a koronáról a királyra.
A kiállításon az országalma és a jogar másolatát is megtekinthetik a látogatók.
(x)
