A pécsi anyuka immár hat éve ontja magából a sorokat. Eddig két könyve jelent meg, és már letölthető az iBookra készített interaktív mesekönyve is. Macskameséit kéthetente az Abszolút Nő rovatban olvashatják a pécsiek. L. Molnár Edit falra mászik az egy kaptafára íródott történetektől, és messzire elkerüli a kliséket. Neki az is belefér, hogy egy tündér szalonnát egyen erős paprikával.
– Könyveid már megvásárolhatóak a boltokban, és most van a nyomdában a harmadik. Ki tudja, talán egyszer majd az életrajzod szerepelni fog az irodalom tankönyvekben. Örülnél neki?
– Hát, nem is tudom. Az irodalom nem tartozott a kedvenc tárgyaim közé, gyűlöltem, hogy száraz adatokat kell bemagolnom, és a kötelező olvasmányok ellen is lázadtam. Én inkább annak örülnék, ha minél több vidám percet szerezhetnék gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Ezt sokkal nagyobb sikerként élném meg, mintha bekerülnék a kánonba.
– A kötelező dolgokkal szembehelyezkedtél, mégis elolvastál szinte minden klasszikust. Az olvasástól egyenes út vezetett az írásig?
– Montanában olvastam valahol, hogy aki gyerekkorában sokat olvas, az előbb-utóbb írni is elkezd. Ha ennek bármi valóságalapja is van, akkor én tökéletes példa vagyok erre. Amióta megtanultam olvasni, azóta folyamatosan könyv van a kezemben, majd kamaszként verseket írtam, igazi, borús, mély világfájdalommal teli verseket, ahogy egy tizenéves lányhoz illik. (nevet)
– Hogyan lett a versekből mese?
– Amikor hat éve megszületett a kislányom, kaptam egy teljesen új látásmódot. Hirtelen felnőtt lettem, aki minden idejét egy gyerekkel tölti. Az ő szemén keresztül is láttam a világot. Ahogy rácsodálkozott a dolgokra, ahogy próbálta összeilleszteni a részleteket. Néha egészen csodás, nyakatekert logikával. Azt hiszem, ettől én is másként kezdtem el látni a világot. Sokkal színesebbnek, sokkal mesésebbnek.
– Szerencsédre két értő közönséged is van otthon. Szoktad tesztelni a történeteidet a gyerekeiden?
– Persze, ez valószínűleg elkerülhetetlen egy gyermekekkel rendelkező meseíró életében. (nevet) A lányom hat éves, és mivel mostanság főleg az ő korosztályához szólok, így Jana előtt vizsgáznak a meséim. Felolvasom neki a mesét, és közben figyelem a reakcióit. Ha nevet, az már sikernek számít. Végül pedig konkrétan meg is kérdezem a véleményét. Nagyon diplomatikus, mindig azt mondja, hogy tetszik neki, amit írtam.
– Ha már itt tartunk, mit gondolsz, mitől válik be egy gyerekeknek szóló történet?
– Nehéz ezt megfogalmazni, de szerintem azt kell megértenünk nekünk, íróknak, hogy a gyerekek okosak, és nem kell mindent a szájukba rágni. Értik ők a mögöttes jelentéseket, amit pedig nem, azt úgyis megkérdezik. A humor a másik fontos tényező. És nem csak a kicsik miatt, a mesét a szülőnek is élveznie kell, különben oda az egész. Emellett szeretem, ha egy történet meglepő, nekem belefér például, hogy egy tündér szalonnát egyen csípős paprikával.
– Milyen úton-módon születik meg egy-egy mese?
– Ha az írásról van szó, akkor nem én irányítok. Természetesen mindig van egy elképzelésem, de igazából útközben derül ki, hogy mi lesz belőle. Van, amikor napokig nincs ihlet, de szerencsére akadnak olyan momentumok napközben, amikor van időm fantáziálni, gondolkodni. Ilyen például, amikor hazafelé tartok az óvodából, vagy amikor mosogatok, de egy-egy mondat, egy hangsúly, egy pillantás is elindíthat egy történetet.
– Milyen anyának tartod magad?
– Nem vagyok tökéletes anya, csak próbálkozom. (nevet) A férjemmel igyekszünk őszinték lenni a gyerekekkel. Ha megígérünk valamit, legyen az csak egy szelet csoki, az úgy lesz, még akkor is, ha közben már másképp gondoljuk. A következetességre szintén próbálunk odafigyelni. De a legnehezebb feladat talán az, hogy elfogadjuk őket olyannak, amilyenek. A kislányom például újabban rímekben beszél. Ez egy idő után rém idegesítő, mégsem torkolom le érte, mert ugyanakkor örülök, hogy ilyen.
– A meglepő fordulatokat és a játékosságot nemcsak a „munkádban”, hanem a saját életedben is kedveled.
– Igen, nagyon szeretünk például társasozni, de a játékokat általában külföldről rendeljük, mert a magyar társasjáték piac igen szerény. Emellett nagy szerelmünk a férjemmel a Georallye. Ez egy autós verseny, ahol nem a gyorsaság, hanem a leleményesség és a logika számít. Egy rejtvény térkép alapján kell odatalálni a soron következő célpontra. A több tíz kilométeres távok közben pedig további feladatokat kell megoldani.
– Az Abszolút Nő rovatban nemrég elindult Macskamesék című folytatásos meséd elsősorban a felnőtteknek szól? Honnan a sok sztori?
– A mindennapokból. A Macskamesék felnőttekhez (is) szól. A főszereplője egy teljesen átlagos nő – macskabőrben. Azt hiszem, a férfi-nő kapcsolat kimeríthetetlen téma, jó alap ezekhez a történetekhez. És jó, ha tudunk nevetni magunkon.
– Úgy tudom, éppen egy hatalmas feladat előtt állsz. Miről van szó pontosan?
– Pécsen útjára indul egy igazán egyedülálló kezdeményezés. 20 jelentkezőt, akik valamilyen kreatív területen ténykednek, kiválasztottak, hogy részt vegyenek egy vállalkozói képzésen, melynek a kreatív ipar támogatása a célja. Jövő héten kezdődik az elméleti képzés, mely során gazdálkodási, vállalkozói ismereteket oktatnak majd a résztvevőknek. Nehéz lesz a könyvek írása helyett újra iskolapadba ülni és jegyzetelni, de mivel mindenképp a könyvszakmában képzelem el a jövőmet, nagyon hasznosnak tartom.
