Egy novemberi hétvégén meghívást kaptam születésnapi bulira, ebben nincsen semmi furcsa. De mikor megtudtam, hogy lézerharcolni megyünk egy pécsi belvárosi helyre, már kicsit meglepődtem. Konkrétan izgultam kicsit, mert nem tudtam, mire számítsak. Vajon fáj az, vagy veszélyes? Mit vegyek fel, ha a földön fogunk fetrengeni?
Mielőtt elindultunk, megtudtam a lézeres játékról néhány alapvető információt egy ismerősömtől, aki korábban már kipróbálta. Elmondta, jobb, ha nem fehér ruhában megyek. Na nem a kosz miatt, hanem mert világítani fogok és így könnyű préda leszek.
Azt is elmesélte, hogy különösebb védőfelszerelésre nincsen szükség – amit utólag egyébként a neten is láttam –, hiszen a játékban használt lézer nem elég erős ahhoz, hogy kárt okozzon az emberben. Nem úgy, mint például a paintball-lövedékek, bizonyos esetekben. Illetve arra is figyelmeztettek, hogy vélhetően nagyon el fogok fáradni. Mindezek tudatában készültem lelkiekben a harcra.
Heten mentünk játszani, mint a gonoszok. A szülinapi csomagot választottuk fejenként 5200 forintért, ezzel 2 óra játékidőt és némi nasit, illetve üdítőt, kávét vásároltunk magunknak.
Volt torta, pizza és különböző snackek is, ráadásul szép születésnapi dekorációt is lógattak az asztalra és köré. Az ünnepelt nagyon elégedett lehetett. Mikor mindenki lepakolt, a csapat lement az alsó szintre, ahol a terepet kialakították.
Először egy videót kellett megnéznünk, amiből értesültünk a szabályokról, illetve még néhány technikai és biztonsági információhoz jutottunk. Ezután két csapatot alkotott véletlenszerűen a gép és indulhatott a küzdelem.
Lent a küzdőtéren viszonylag hideg volt, de nem sokáig éreztük, hiszen hamar kimelegedtünk az adrenalinnak és a rohangálásnak hála. Arra gyorsan rájöttünk, hogy nem igazán érdemes a csapatnak együtt vonulni, úgy könnyebb egyszerre több embert lelőni az ellenfélnek. Az is világossá vált, hogy viszonylag ügyesen kell célozni, és ha egyszer találat éri az embert, gyorsan el kell tűnni a helyszínről, ilyenkor ugyanis körülbelül 5 másodpercig kiesik a játékból, aztán „újjáéled” és minden megy tovább.
Tizenöt perc játék után aztán megtörtént a baj. A szülinaposunk egy ellenfél-játékos elől menekülve fejjel nekirohant a falnak. Hatalmasat esett és vérzett az óriási, lila dudor, ami közvetlenül az ütközés után nőtt a homlokán. Azonnal felvittük az előtérbe, jegeltük és nagyon aggódtunk, nehogy nagyobb baja legyen. Szerencsére a lehetőségekhez képest jól megúszta a dolgot, de nem tudott már beállni játszani. Így a maradék 5 ember (egy valaki ott maradt az ünnepelttel, hogy vigyázzon rá) még egy kört ment, ami persze már nem volt annyira izgalmas ilyen kevesen, aggódva.
Összefoglalva tehát nagyon élveztük a futkosást, bujkálást és lövöldözést, de saját bőrünkön megtapasztaltuk azt is, hogy ugyan a lézer veszélytelen, de más sérülési lehetőség is bőven akad. A padló néhol síkos a homoktól, a falakat könnyű felpörgött állapotban alagútnak nézni, és egy ügyetlenebb mozdulat nagy bajhoz vezethet. Ettől függetlenül mindenkinek ajánlom a játék kipróbálását, persze fokozott figyelem mellett.
