Lassul az esőerdő irtásának üteme az afrikai Kongó-medencében – állapították meg a szakemberek egy új tanulmány keretében.
A medencéről készített műholdas felvételek tanúsága szerint a fakitermelés mértéke nagyjából egyharmadával csökkent 2000 óta. A tanulmány, amelyet a Philosophical Transactions of the Royal Society B című folyóiratban közöltek, az afrikai erdők állapotának felmérésére irányuló vizsgálat részeként készült.
Az Afrika szívében elnyúló Kongó-medence esőerdeje, amely méretét tekintve az amerikai Amazonas után a világ második legnagyobb trópusi erdővidéke, mintegy kétmillió négyzetkilométeren terül el. A mostani eredmények szerint az esőerdő sokkal jobb egészségi állapotban van, mint azt a szakemberek gondolták. Az űrből készített felvételek révén a kutatók nyomon követték a sűrű lombozat méretének változásait.
A felvételek szerint az 1990-es évek folyamán évente nagyjából háromezer négyzetkilométernyi erdős terület esett fakitermelés áldozatául. A 2000 és 2010 között időszakban azonban az erdőirtás üteme lelassult és kevesebb, mint kétezer négyzetkilométernyi esőerdőt vágtak ki évente – adta hírül a BBC hírszolgálata.
„Ennek részben az az oka, hogy ma már védett területek egész hálózata fut a térségben. De a mezőgazdasági célú terjeszkedés hiánya is szerepet játszik a lassulásban, illetve, az, ahogy a közép-afrikai országok átszervezték a gazdaságukat” – húzta alá Simon Lewis, a University of Leeds és a University College London munkatársa. – Rendkívüli módon függenek az olajeladástól és a bányászatból származó ásványoktól, ezért inkább ezekbe fektetnek, kevesebb energiát fordítva a mezőgazdasági terjeszkedésre.”
Egy másik tanulmány, amelyet ugyanebben a folyóiratban közöltek, a Kongó-medencében lévő fák és a világ más tájain magasodó társaik közötti különbségeket elemezte. Mintegy 130 ezer fa megvizsgálása révén a kutatók megállapították, hogy az afrikai fajok átlagosan jóval nagyobb termetűek, mint amazonasi társaik. Ez alapján a szakemberek úgy vélik, hogy a Kongó-medence több szén-dioxidot raktároz.
Az esőerdő egyes részeinek elvesztése hatással lehet a klímaváltozásra, a biológiai sokféleségre és azon közösségek életére, amelyek erősen függenek a környezetüktől – magyarázta Lewis, hozzátéve, hogy az afrikai esőerdők sorsa fordulóponthoz ért. A fakitermelés mértéke a jövőben tovább csökkenhet az olyan kezdeményezéseknek hála, mint az ENSZ REDD nevű programja (Reducing Emissions from Deforestation and Forest Degradation in Developing Countries – erdőirtásból és erdőpusztulásból származó kibocsátások csökkentése a fejlődő országokban), amely anyagi ösztönzéssel igyekszik megőrizni az erdők épségét.
Lewis ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a bolygó lakosságának jelentős növekedése és az életszínvonal globális emelkedése miatt több mezőgazdasági termékre lehet szükség, ennek következtében a helyzet úgy alakulhat, mint Délkelet-Ázsiában, vagy az Amazonasnál, és a kereskedelemi célú mezőgazdasági termelés fog előtérbe kerülni.
