Megosztják velük a vacsorát, közös kalandokat élnek át, és kisírják a vállukon a bánatukat. A képzelt barát mindig ott van, amikor szükség van rá. Szülőként azonban érdemes odafigyelni: gyermekeink fantáziavilága kódolt üzenetet hordozhat a számunkra.
– Anyaaaa, a Piri eljöhet hozzám játszani?
– Persze, Kittikém, hívd csak át, én majd beszélek a mamájával.
De Piri nem jött, Kitti nem emlegette többet, Klára pedig nem firtatta a dolgot. Majd néhány hétvégével később a kislány közölte az anyukájával, hogy Pirinek nagyon tetszett a karácsonyra kapott babaház. Csak ekkor lett gyanús, a rejtélyes barátnő kiléte…
– Nagyon sok gyereknek van képzelt játszótársa. Ez a késő óvodás korban teljesen normális. A gyerekeknek nagyon gazdag a fantáziavilága, ebben az időszakban pedig még nem válik el élesen az objektív és a szubjektív valóság. Tényleg hisznek abban, hogy boszorkányok és szörnyek léteznek – mondja Goldmann-né Fehér Hajnalka, gyermekpszichológus.
Szorongások és kielégítetlen vágyak
A fantázia ezen szüleményétől nem kell félni, és még véletlenül sem kell attól tartanunk, hogy csemeténknek súlyos pszichés problémái vannak – teszi hozzá a szakember. Ettől függetlenül nem árt szemmel tartani a láthatatlan játszópajtást. A kitalált teremtményekben ugyanis a kicsik saját vágyaikat ültetik át, általában olyan tulajdonságokkal ruházzák fel őket, amik belőlük hiányoznak. Ha például egy kisgyerek fél a leoltott lámpánál, akkor képzelt barátja vélhetően rettenthetetlen és sötétben is jól látó lesz.
A láthatatlan teremtmények jellemzően szorult helyzetekben és negatív érzelmi szituációkban csapódnak a kicsik mellé. Van, aki csak a vacsora „elfogyasztásában” hívja segítségül játszótársát, de van olyan gyerkőc, aki a szülei válását vészeli át egy kitalált szőke copfos lány társaságában.
Vegyük komolyan
Mit ne tegyünk? Semmiképpen sem szabad úgy éreznie a gyerkőcnek, hogy nem hisznek neki, lököttnek nézik. Ne hazudtoljuk meg az általa elmesélt „képtelenségeket”, és ne cáfoljuk meg a „barát” létezését.
Mit tehetünk? Hallgassunk érdeklődve, vegyük komolyan a történetit, és a problémáit. Így egyfelől bizalmat építünk magunk iránt, másfelől megtudhatunk számunkra is fontos üzeneteket. Milyen tulajdonságok jellemzik a képzelt barátot? Milyen szuper hatalma, képessége van? Ha ezeket sikerül kihámoznunk gyermekünkből sokkal könnyebb lesz „megszabadulni” a láthatatlan pajtástól. Csak annyit kell tennünk, hogy megpróbáljuk gyermekünkben erősíteni azokat a tulajdonságokat, amik a „barátban” megvannak. Például a bátorságot, tehetséget, erőt.
Mikor kell a szakember?
Goldmann-né Fehér Hajnalka szerint egy átlagos szituációban a fenti módszerekkel szülőként egymagunk is boldogulhatunk. Pszichológusra akkor van szükség, ha a képzelt világ teljesen beszippantotta a gyereket és a realitástól kezd teljesen elszakadni. Amennyiben úgy érezzük, hogy a kicsi elszigetelődik a való világtól, és már csak láthatatlan játszótársa létezik számára, mindenképpen keressünk fel egy szakembert.
