Negyed évszázadot élt meg Pécs és a dél-dunántúli régió német támogatással felhúzott óriási üzletközpontja, a FEMA. Igaz, ebből az utolsó pár év már csak üres vegetálás volt, a kereskedők szűk egy évtizede elhagyták az üzlethelyiségeket. Rengeteg pécsi azért még szívesen emlékszik vissza az akkor óriásinak tetsző szupermarketre, menő divatboltokra, gigantikus parkolóra és a nagy plüssdínóra.
Bár már előtte is szó volt róla, az első komoly híradás 1989. március 13-án történt a FEMA-ról. A Dunántúli Napló egy látványtervet is közölt, ami bemutatja a több mint 5000 négyzetméteren elterülő komplexumot. Az eladótér meghaladja majd az ezer négyzetmétert, parkolójában mintegy félezer autó fér el. Kistelegdi István és Szilágyi Sándor voltak a megálmodói a bevásárlóközpontnak, az épület még a Velencei Biennálén is szerepelt.
Az autós bevásárlóközpontot még a Fellbach néven emlegették, tisztelegvén Pécs német testvérvárosa előtt. A vállalkozásban részt vett a Mecsek Füszért, a Baranyaker, a Pécs Városi Tanács és a kivitelező fővárosi Szelektív Rt.
Május végén megtörtént az alapkőletétel, júliusban pedig bejelentették, hogy 250-en fognak dolgozni a Fellbach bevásárlóközpontban, az ügyvezető igazgatója Kerner Ödön lett. A Dunántúli Naplóban pedig kezdtek hirdetések megjelenni az üzlethelyek kitöltésére.
Újsághirdetések:
A névadásra pályázatot írtak ki, mindenki beküldhette ötleteit, a nyertesként kikiáltott FEMA-név szerzőjét pedig 30 ezer forinttal jutalmazták!
Végül két évvel az alapkőletétel után, 1991. május 16-án megnyitotta kapuit Pécs első klasszikus bevásárlóközpontja.
Hosszas cikkekben tudósítanak a szupermarketről, az üzletekben gazdag passzázsokról, az óriási díjtalan parkolókról és arról is,
naponta tíz buszjárat indul a FEMA-hoz azoknak, akik nem tudnak oda autóval eljutni!
Hosszú évekig a legmenőbb bevásárlóközpont volt határon innen és túl. Sok horvát is átjárt vásárolni. Aztán az árak emelkedni kezdtek, megcsappant a forgalom és a városban megjelenő multik elkezdték sorban beverni a szegeket a FEMA koporsójába. Megnyitott a Kereskedők Háza a belvárosban, az uránvárosi Metro és így tovább. Ráadásul 1998-ban kigyulladt, akkor leégett a kupolája, miután szigetelési munkák közben nyílt lángú forrasztót használtak.
A vállalkozók sorban kezdték elhagyni a FEMA-t. Pár üzlet még huzamosabb ideig vegetált az épületben, de 2011-ben kitették a táblát: bezárt az üzletház. Ettől kezdve őrizet és világítás híján szétlopták a főépületet – a téglákat, cserepeket, vasrudakat. Hajléktalantanya lett a húsz évvel ezelőtt virágzó, messze földön híres FEMA-ból.
A 2013-ban, ismeretlen okokból kitört tűz a kihalt épület teljes tetőszerkezetét elemésztette, egyértelművé vált: a FEMA-t más célokra már nem fogják újraéleszteni. Hosszú pereskedés indult a német többségei tulajdonos és a magyar üzlettulajdonosok között. Közben a romokat elkerítették, tovább pusztult az épület. A külföldi tulaj egyszer nekiállt a bontásnak hatósági engedéllyel, ám először a magyarok üzlethelyiségeinek ment neki, így ők érthető módon, leállították.
[twentytwenty]
[/twentytwenty]
2016 májusában írtunk arról, hogy a Pécsi Járási Hivatal egy helyszíni szemlét követően bontásra kötelező határozatot adott ki. Az akkor lezajlott Kertváros Konzultáció során is az ott élők egyetértettek a döntéssel, sokakat zavart már a romhalmaz a város határában.
Az ősszel elindult bontás pillanatok alatt lezajlott, 2016 decemberére teljesen eltűnt a föld színéről a régió hajdanán volt legnagyobb üzletkomplexuma.
Egy drónvideó az utolsó időkből:
És íme egy részletes kis dokumentumfilm a Régi Pécs archívumából!
Forrás: Dunántúli Napló Archívum
