Csaba Gyula nevével a szakmabelieken kívül nem sok pécsi találkozott, holott ő volt az a tervező, aki többek között a világörökségi helyszínek mai arculatát megálmodta és a várfal számos szakaszát láthatóvá tette a pécsiek előtt. A legendás településtervező február elején, hetvenhárom évesen hunyt el.
A békéscsabai születésű Csaba Gyula 1968-ban diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetemen és még abban az évben Pécsre került a „Baranyaterv” országosan elismert tervező irodához.
Rögtön belevetette magát neves társaival – Dévényi Sándor, Weiler Árpád, Tóth Zoltán – a munkába. Ebben az időszakban tervezett több híres épületet Komlón, Mohácson. Pécsen többek között a Városi tűzoltólaktanya és a Magaslati úti Hullámház fűződik a nevéhez (utóbbit Dévényivel és Weilerrel közösen tervezték).
Társaival sorra nyertek a városrendezési tervpályázataikkal: Pannonhalmán, Debrecenben, Szombathelyen, Hódmezővásárhelyen, Makón. Pécsett pedig nevükhöz fűződik a régi Szent István téri vízlépcső. Kertváros 2. ütemének tervezését is megpályázták, ahol ugyan második helyezést értek el, mégis rengeteg ötletüket beépítették végül az építési koncepcióba.
Amikor 1980-ban városszociológiából, öt évre rá városépítés-városgazdálkodásból is szakmérnöki oklevelet szerzett, sokkal inkább a településtervezés felé fordult. 1983 és 1985 között még az Algériában dolgozó csapat tagjaként is részt vett lakótelepek és települések rendezési terveinek készítésében.
A rendszerváltás után saját tervezői irodáját is megalapította Pécsépterv Stúdió néven.
Óriási érdemei vannak abban, hogy ma Pécsnek ilyen arculata van. Részt vett városrészek, ipari parkok, fontos létesítmények rendezési terveinek kidolgozásában. A Zsolnay Kulturális Negyed tervpályázatának kidolgozása, a pécsi belváros észak-déli tengelyének megalkotása, a Szent István-akna tervezése is mind-mind a nevéhez fűződik.
És ami talán a leglátványosabb: Csaba Gyula ötlete volt a történelmi várfal láthatóvá tétele a pécsiek számára.
A Dél-Dunántúlon több mint negyven község számára készített rendezési tervet, csapatával 1974-től 18 országos és öt meghívásos pályázaton sikeresen szerepelt társaival. De Miskolc belvárosának és a Kelenföldi pályaudvar csomópontjának rendezése is Csaba Gyula szakértelméről tanúskodik.
A szakma 2001-ben Hild-díjjal, Pécs pedig 2006-ban a Város Műszaki Díjával jutalmazta tevékenységét.
Munkatársa és jó barátja, Weiler Árpád mesélt lapunknak a tervezőről.
– Legendás volt a munkabírása, a tervpályázatoknál a leadás előtti utolsó éjszakákat is az irodában töltöttük, nem mentünk haza, amíg nem végeztünk mindennel. Rendkívül éles szeme volt ahhoz, hogy meglássa, mit lehet kihozni az adott helyszínből, milyen koncepciót felállítani, pályázati anyagot összerakni – mondta. – Sokszor nekünk ez nehezebben ment. Jól látta azt is, hogy saját irodájában ki az, akit sikeresen tud majd alkalmazni, akiben megbízhat, akivel eredményesen tud dolgozni. Amellett, hogy sok fiatal érkezett az irodához, a várostervezéseket továbbra is ő végezte. Rengetegen afféle mentorként is tekintettek rá.
– Együtt találtuk ki, hogy a világörökségi helyszíneken érdemes lenne tervezési munkákra pályázni, éreztük, hogy az ókeresztény emlékek húzóerőt jelentenek majd a közeljövőben. Ez így is lett, összeraktuk a pályázatot és meg is nyertük. Az Európa Kulturális Fővárosa projekt keretében is sokat dolgoztunk, sikeresen – mondta.
Azt is elmondta, hogy tervben van egy közös, hiánypótló könyv is Gömöry Jánossal, Pécs építészetéről. Gömöry volt városi főépítész, szintén szoros baráti viszonyban volt Csaba Gyulával.
Forrás: Gömöry János – Hübner Mátyás: Búcsú Csaba Gyulától
