Évezredeken át a jég fogságába szorult metángáz áramlik a légkörbe az olvadó Északi-sarkvidék területén – figyelmeztetnek a kutatók.
A Nature Geoscience című folyóiratban közölt tanulmány szerzői szerint az ősi gáz kiáramlásának jelentős hatása lehet a klímaváltozásra. A metán üvegházhatása 23-szorosa a szén-dioxidénak, a jelenlegi klimatikus változásokban is a második legkártékonyabb szereplő. Légköri koncentrációja néhány évnyi stabilitás után mindig növekszik.
Világszerte számtalan természetes, illetve ember által előidézett forrása létezik: a szemét bomlásakor keletkező metántól kezdve egészen a kérődző állatoktól származó gázkibocsátásig – olvasható a BBC brit közszolgálati tartalomszolgáltató internetes oldalán (www.bbc.co.uk).
Ezeknek a változó forrásoknak a visszakövetése bonyolult feladat. A fairbanksi Alaszkai Egyetem (UAF) egyik szakembere által vezetett legutóbbi északi-sarki vizsgálat során azonban a kutatóknak sikerült azonosítaniuk az évezredes jégfogságból felszabaduló gázt, méghozzá a metánmolekulák szénizotóp-arányainak elemzése révén.
A levegőből és a talajon végzett vizsgálatok során a kutatók mintegy 150 ezer metánkiáramlást észleltek Alaszkában és Grönlandon a jégtakaró pereme mentén elterülő tavakban. A helyszínen gyűjtött minták tanúsága szerint a források egy részéből ősi metángáz árad fel, valószínűleg a tavak alatt húzódó földgáz- vagy szénkészletekből, míg a többiből jóval fiatalabb – feltehetőleg az állóvizek növényi szerves anyagainak bomlása nyomán keletkezett – gázok jutnak a légkörbe.
„A metánszivárgások jelentős részét az olvadozó permafroszt – állandóan fagyott talaj – határának mentén lévő tavakban, valamint a visszahúzódó gleccsereknél található morénák és fjordok térségében észleltük” – mutattak rá a szakemberek, kihangsúlyozva, hogy az északi-sarkvidék melegedésével ezek az ősi gázok most a légkörbe jutnak.
„Amennyiben ez az összefüggés az összes többi olyan területre is érvényes, ahol az üledékes tómedreket jelenleg állandóan fagyott talaj, gleccserek és jégtakarók fedik, mint például Nyugat-Szibéria északi részében, akkor az jelentős változást fog előidézni a szénkörforgásban, amelynek súlyos következményei lehetnek a klímaváltozás szempontjából.
„A északi-sarkvidék a bolygónk leggyorsabban olvadó régiója, és hatalmas mennyiségű metántartalékokkal rendelkezik, amelyekből egyre több gáz kerül a légkörbe a hőmérséklet növekedésének hatására” – mutatott rá a kutatók egyike. Ez azt jelenti, hogy a felmelegedés önmagát táplálja”. A kutatók egy része úgy véli, hogy a folyamat hatását még jó pár évtizedig nem fogjuk észlelni, míg mások a globális felmelegedés felgyorsulásának lehetőségére figyelmeztetnek.
