Nem tűrik a bezártságot, igazi nomádok. Kiemelkedő tulajdonságaik közé tartozik a jó kotlási hajlam és a szívósság. Betegség és időjárás nehezen fog ki rajtuk. Ezek a „baranyai tájfajta” tyúkok. A Pécsen élő Hegedüs Tibor kezdte tenyészteni újra őket, miután pár évtizede majdnem kihaltak.
A legmagyarabb tyúkok tyúkjaként is nevezik azokat a kotkodácsokat, amelyek minden nap több tojást tojnak. Hol máshol tennék ezt, mint Baranyában. Vagyis először itt tették ezt háromszáz évvel ezelőtt, majd ország-világ csodájukra járt. A „baranyai tájfajta” tyúkokat megbecsülték, szerették és persze ették ebben a térségben. Az idő azonban rajtuk is kifogott és szép lassan a kihalás szélére kerültek.
– Kevesen tudják, de Baranya megye az 1920-as években még a baromfitenyésztés fellegvára volt, és ez volt jellemző volt a ’70-es évek végéig. Európa-szerte vitték innen a szívós tyúkokat, hogy azokat máshol is tenyésszék és persze megegyék. Csakhogy szép lassan a hibrid lobbi felőrölte és az 1980-as évek elejére már csak elvétve lehetett őket fellelni – mondja Hegedüs Tibor, aki kezdetben csak megszállottja volt ezeknek a tollasoknak.
Később úgy döntött, hogy felkutatja a még fellehető állományokat, azaz „újraéleszti” ezt a fajtát.
– Igen nagy segítségemre volt és sokat köszönhetek a Zengő tyúknak, amelynek komoly szerepe volt a baranyai tájfajta tenyésztésében. Bárdos Sándor agrármérnöktől hoztam el három családot Pécsváradról, a törzstenyészetből, majd 2005-ben rájuk alapozva indítottam el a tyúk tenyésztési programját – mondja Tibor. Mindez annyira jól sikerült, hogy ma 50 ezer feletti a példányszám Magyarországon.
– Igazából hosszú éveken keresztül „műhelycsibékkel” dolgoztam, velük sikerült rögzíteni a kívánatos genetika alapjait. És most az a célunk, hogy újra megismerjék az emberek ezt a fajta tyúkot és persze egyék is, mert nagyon egészséges – hangsúlyozza Hegedüs Tibor.
A pipi húsa egyébként árulkodik arról, hogy miért is nevezik több helyen az országban a legmagyarabb tyúknak. Színe nem halovány, nem rózsaszín, hanem vörös, mint a borjúnak. Íze pedig omlós, porhanyós. Mindez azért alakulhatott ki, mert javarészt parlagon kapirgál. Ivarérett kora után már nem is igen tűri el a mesterséges tápot. Jobbára organikus gabonaféléket, magvakat eszik, azokat vitaminokkal és ásványi anyagokkal színesítik. Szabadban pedig csak azt eszi, amit az ott élő állatok is.
Hegedüs Tibor egyébként egy fajtafenntartási,- génmegőrzési programot is elindított, amelynek eredményeképpen egy törzsállományt is létrehoznak majd az Ormánságban. E program biztosíthatja, hogy a tyúk évtizedekig, akár több évszázadig is fenn tudjon maradni.
[su_box title=”Itt nézheted és eheted meg őket:” style=”soft” box_color=”#05b7e8″ title_color=”#0c0b0b”]Ezekkel a tyúkokkal a Szentlőrinci Gazdanapokon lehet találkozni, sőt kóstolni is. Ugyanis a Gazdanapok része a Baranya Udvar, ahol a megye hagyományait, eleven örökségeit jellemző ízét mutatják be. Mindezt fűszerezve a baranyai svábság megjelenítésével. A Szentlőrinci Gazdanapok jövő héten kezdődik, augusztus 12-14.-ig tart.[/su_box]
