A hetvenes évek végén egy kis építőipari vállalkozás igényes műszaki megoldásokkal teli kétéltű autót tervezett. Valószínűleg a korábbi, szintén német Amphicar sikerének megismétléséről álmodtak, ám a történet hamar véget ért, amiben a szerencsétlen formának is lehetett némi szerepe – írja az Origo.
Máig rejtély, hogy az alumínium homlokzatelemeket, ablakokat és ajtókat gyártó kis cég, a Herzog Metallbau miért döntött úgy, hogy kétéltű autót épít. A testet maguk rakták össze saját anyagokból, saját terveik alapján, az elképzelés szerint a megrendelő választhatott volna, hogy aluból vagy acélból kéri – tudta meg a lap.
1979-re két prototípus készült el sok Ford- és kevés Volkswagen-alkatrészből,
mindkettőbe karburátoros Ford V6-os motort szereltek, az egyikbe 2,3-ast (114 LE), a másikba pedig 2,8-ast (135 LE). Ezekkel sík úton 140–160 km/h volt a végsebesség.
A hátsókerék-hajtású, 5,4 méter hosszú és 1,9 méter széles prototípusok sík fenéklemezükkel, független futóművükkel, 27 centis szabad hasmagasságukkal, önzáró differenciáljukkal és felezős váltójukkal (így összesen tíz fokozattal), 2,3 tonnás saját tömegük ellenére is ügyesen boldogultak nehéz terepen.
Kétéltű autó a Ford-szalonokban?
Vízben két, változtatható forgásirányú, hidromotoros hajtású propeller vitte a Contét, így nem kellett kormánylapát.
Az ötszemélyes utastér kifejezetten tágas volt, a keménytető hátsó részét le lehetett csatolni, és sátortetőre is lehetett cserélni.
A Conte Schwimmwagenre keresztelt csónakautót 1979-ben a Frankfurti Autószalonon be is mutatták, még prospektust is nyomtattak hozzá.
Ebben azt is megmagyarázták, miért építettek be olyan sok Ford-alkatrészt: az autókat (legalábbis Németországban) a Ford hálózatában szerették volna árusítani.
Sorozatgyártásban gondolkodtak, de csak a két próbadarab készült el, azok is gyorsan eltűntek. Sajnos azóta egyikük sem szerepelt nyilvánosság előtt, optimista feltételezések szerint nem zúzták be őket, hanem a gyár raktárában lapulnak – írja az Origo.
