Méhes Károly október 30-ai előadásában, amelyet a Pécsi Magyar–Finn Társaság, Civil Közösségek Házában szervezett klubestjén, az ország csodálatos, rendezett városain keresztül kalauzolta végig hallgatóságát.
Pazar képeken keresztül láthatta a közönség Finnország talán kevésbé ismert arcát (hiszen valljuk be, legtöbbször, ha az országról beszélünk a havas tájak jutnak eszünkbe elsőként). A finn tavaszról leginkább azt érdemes tudni, – ahogy az előadó is megosztotta a résztvevőkkel – hogy éjfél felé kezd szürkülni, amely körülbelül hajnali kettőig-fél háromig tart, majd újra felkel a nap.
Méhes Károly újságíró, író, aki fotózással is foglalkozik, képeit nemrég kiállításon is bemutatták. Sok éve csöppent bele a Forma–1 világába, ennek apropóján került Finnországba is. A helsinki Liszt-intézettől keresték fel, hogy a finn Forma–1-es pilótákról tartson egy előadást. Két hetet töltött a csodálatos országban, élményeit a Civil Közösségek Házában egy fotós beszámoló keretében osztotta meg a közönség tagjaival, akiket képein keresztül egy képzeletbeli utazásra invitált Helsinkibe, Tamperéba, Turkuba és Lahtiba.
A beszámolóra nem meglepő módon sokan voltak kíváncsiak:
Elmondta, hogy egy Tampere melletti kis művésztelepen van lehetőség arra, hogy két hétre delegáljanak egy külföldi művészt, így esett a választás Méhes Károlyra. Május közepén, Finnország a legszebb arcát mutatta – mondta az előadó, aki azt is hozzátette, hogy olyan tiszta volt az ég, mintha egy adriai kikötővárosban lettek volna.
A Liszt-intézetben – amely Helsinki központjában van – próbálják a magyar kultúrát bemutatni az ott élőknek, illetve az ott lakó magyar kisebbségnek hazai hátteret biztosítanak, többek között táncházak szervezésével és gyerekprogramokkal.
Az előadó beszámolójából azt is megtudhattuk, hogy van egy tudományos intézet is Helsinkiben, ahol különböző sporttevékenységeknek az analizálásával, kutatásával foglalkoznak. Itt dolgozik Otto Lappi, kutató, aki kifejezetten az autóversenyzők elméjét vizsgálja hosszú évek óta, amely témáról már több könyve, tanulmánya jelent meg. Vele közösen tartott előadást Méhes Károly, aki autós képeket vetített, miközben Lappi ábrákat mutatott arról, hogy a neuronok az agyban hogyan cikáznak, miközben egy autóversenyző kigyorsít vagy épp fékez.
Méhes Károly a finn építészetről is ejtett néhány szót, példaként pedig Helsinki új, nagyon népszerű központi könyvtáráról mutatott egy fotórészletet:
A könyvtár egyébként közösségi térként is funkcionál, itt például fiatalok sakkoznak a monumentális épület hatalmas ablakai előtt:
Láthattunk képet a Sibelius-emlékműről is, amely talán az egyik leghíresebb látnivaló a fővárosban (erről korábbi cikkünk itt).
Orosz hatás is megtalálható volt természetesen, sőt az előadó megemlítette, hogy Tamperéban van a világ egyetlen, máig létező Lenin-múzeuma, amely ma már a bezárás szélén áll (itt találkozott először a két szovjet vezető, Lenin és Sztálin).
Helsinkiből vonattal is el lehet jutni Tamperéba. A helsinki pályaudvar épületének főbejáratánál érdemes szemügyre venni a szobrokat, amelyek lámpát tartanak a kezükben.
A városban jellemzően 19. századi épületek vannak, vörös téglás, angolszásznak is mondható építmények találhatóak itt, amelyek nagyon jellegzetesek piros falaikkal – ahogy Méhes Károly fogalmazott.
Ám akadt bőven skandináv stílusú faház is, az előadó is egy ilyenben szállt meg. Mint azt elmondta, egy 1900-as évek elején épült kis házikóban lakott, amely kívül a korra jellemző stílusjegyeket viseli, de belül a modern kori kényelmet szolgáló tárgyakkal volt felszerelve.
Ezek egyébként általában belül felújított, szigetelt faházak.
Tampere egy iparváros volt, a gyárak azonban megszűntek, tönkrementek. Ám láthattunk néhány fotót azokról, amelyek megmaradtak és valóban, ahogy Méhes Károly is elmondta az előadásában, a Zsolnay Negyedhez hasonlatosak. Ezek jelenleg egyetemi épületek, campusok, kultúrházak. Egy meglepő dolgot is megosztott az előadó a közönséggel, hiszen arról számolt be, hogy egy normális hétköznapon olyan volt Tampere, mint egy augusztusi napon Pécs, amikor mindenki elmegy nyaralni a város pedig kihalt.
A helyi vásárcsarnokban különféle tipikus finn ételeket kóstoltak, véres hurkát (finn nevén mustamakkara) áfonyalekvárral és szószos húsgombócot.
Szemügyre vehettük a kikötőt és piacot is. Méhes egyik fotóján egy idős hölgy a saját maga által kötött zoknikat árulja:
A következő fotón egy középkori templomot láthatunk, amelyről Méhes Károly megemlítette, hogy szépen rendben van tartva mind az épület, mind pedig a környezete, bár már csak egy-két puszta fala áll:
Az előadó megemlítette, hogy mások a temetők és a templomok is Finnországban, mint nálunk. Míg Magyarországon inkább jellemző a török kor után épült klasszicista vagy barokk templom a város közepén, központi helyen, addig ezek a finn építmények a természeti környezetben, fák között szinte idillinek mondható környezetben helyezkednek el.
Tamperéból Turkuba vezetett a képzeletbeli utazás.
Mint kiderült, Turkuban az egyik városrészben (egyébként ez az egyetlen része Turkunak, amely nem pusztult el az 1827-es nagy tűzvészben) van egy skanzen, ahol eredeti formájukban hagyták a faházakat, amelyekben még a 20. század elején éltek és dolgoztak kézművesek. A házakban alul van a műhely, fenn az emeleten a család otthona.
És ha már Finnország, íme egy víkendház melletti szaunaház:
A fotón Turku melletti Naantali nevű kis város kikötője, háttérben középkori templommal:
Turkuban egyébként két nevezetes építmény van, melyeket érdemes meglátogatni, az egyik a turkui nagy katedrális, a másik pedig a turkui vár, utóbbit Méhes Károly úgy jellemezte, hogy olyan, mint amilyennek egy északi erődítményt képzelhetünk.
Pécs testvérvárosa, Lahti volt az utolsó állomása az utazásnak. Egy igen érdekes képet vetített az előadó a helyi síugró sáncokról, amelyek érdekessége, hogy a nyári szezonban is nyitva vannak, hiszen ilyenkor a sáncok tövében medence van, ahol fürödni lehet. A síugrás nagy nemzeti sport náluk, Lahtiban több világkupát, bajnokságot rendeztek már.
Végezetül pedig egy másik helyi érdekesség Poriban, egy osztály, érettségi találkozóján hagyományos finn diákkalapban:
Fotók: Méhes Károly
Kiemelt fotó: Kurdi József
