A munkahelyünkön uralkodó légkör nem független tőlünk, viselkedésünkkel mi magunk is szerves részei és alakítói vagyunk a közhangulatnak. Így hasznos lenne, ha időnként elgondolkoznánk azon, hogy teszünk-e bármit a kollégáinkkal eltöltött idő minőségének javítására. Lássuk, miken érdemes elmélkedni egy kicsit!
A kedvesség csodákra képes
Legyünk könnyen megközelíthetők és közvetlenek, persze csak az egészséges mértékig. Minden embernek jólesik, ha megdicsérik vagy érdeklődnek a hogyléte felől. Végső soron, ne felejtsük el megkérdezni a közvetlen kollégánktól, hozzunk-e neki is valamit, ha leugrunk a boltba. Az egész annyira egyszerű: a kedvességet pedig általában kedvességgel szokták viszonozni!
Tiszteljük a másik igényeit!
Zenét inkább csak füldugóval, hosszas telefonálgatásokat pedig az udvaron, vagy a konyhában: ne hátráltassuk a másikat a munkájában! Persze nem mindig könnyű összeegyeztetni saját igényeinket a kollégákéval, de próbáljunk kompromisszumokat kötni.
Csak őszintén!
Persze, ez nem azt jelenti, hogy válogatás nélkül minden kollégával bensőséges viszonyt kell ápolnunk! Ezt a jó tanácsot inkább úgy kell érteni, hogy ha komoly problémánk van az egyik munkatársunkkal, akkor elsősorban vele próbáljuk tisztázni a viszonyunkat és ne a mellettünk ülőnek pletykáljuk ki a harmadik fél bosszantó tulajdonságit.
Ismerjük be, ha hibáztunk!
Hibáink beismerése nemcsak a mindennapi életben lehet értékes tulajdonság, de a munkahelyen is. Nem nagyon van idegesítőbb egy pöffeszkedő kollégánál, akinek szent meggyőződése, hogy tévedhetetlen. Emellett tanuljunk meg bocsánatot kérni!
Rend a lelke mindennek!
A rendetlenség, különösen a közös helyiségekben és a megosztott munkaterületeken, kiválthatja a negatív ítéleteket. Az otthagyott élelmiszer, a mosatlan halom a konyhában igazán frusztráló. Egy személyzeti tanácsadó cég korábbi felmérésében a résztvevők többsége azt mondta, hogy az emberek jobban tudnak teljesíteni a munkahelyükön, ha tisztaság van.
Gondolkodjunk (néha) a másik fejével!
Időről időre próbáljuk meg magunkat a munkatársaink szemével látni, és tegyük fel a kérdést: olyan ember vagyok, akivel én magam szívesen együtt dolgoznék? Éljük bele magunkat a kollégák szerepébe, és próbáljuk megérteni, milyen kihívásokkal küzdenek, illetve mit tekinthetnek győzelemnek, sikernek.
