Az aktív vándorlásukról híres hosszúszárnyú bálnák egy helyhez kötötten élő szeparálódott csoportját fedezték fel az Indiai-óceán északi térségében. A csoport egyedei genetikai eltéréseket is mutatnak a világtenger vándorló hosszúszárnyú bálnáitól – írja az Origo.
A sziláscetek alrendjébe (Mysticeti) és a barázdásbálna-félék családjába (Balenopteridae) tartozó hosszúszárnyú bálnák (Balenoptera novaeangliae) a világóceán legaktívabban vándorló cetféléi. Az észak-déli éves szezonális vándorlásuk során több mint 22 000 kilométert is leúszhatnak ezek a nagytestű, 14-17 méter hosszúságot elérő tengeri emlősök. Ezért is roppant különleges a vándorlásról leszokott, helyhez kötötten élő, úgynevezett rezidens csoport felfedezése az Arab-tengeren.
A felfedezésről szóló, és a Vadvédelmi Világalap ( Wildlife Conservation Society, WCS), az Amerikai Természettudományi Múzeum ( American Museum of Natural History) továbbá az Ománi Környezetvédelmi Társaság (Enviroment Society of Oman) kutatói által jegyzett tanulmány a Plos One online szakmagazinban jelent meg. „ A hosszúszárnyú bálnák szezonális vándorlása jól ismert, így ennek a kis egyedszámú nem vándorló csoportnak a léte csodálatos és izgalmas rejtély” – nyilatkozta Tim Collins, a WCS kutatója, és a tanulmány társszerzője.
„Sok energiát fektettünk abba, hogy világszerte tisztázzuk a bálnapopulációk szerkezetét” – emelte ki dr. Howard Rosenberg, a WCS Ocean Giants program igazgatója, a tanulmány vezető szerzője. „Az Arab-tengeri hosszúszárnyú bálnák genetikai különbözősége különösen feltűnő, mindezek alapján valóban különleges és egyedülálló csoportról beszélhetünk” – fűzte hozzá a szakember. Hogy felderítsék az Arab-tenger rezidens hosszúszárnyú bálnáinak az eredetét, 47 különböző egyedtől vettek szövetmintát, amelyet összehasonlító DNS vizsgálatnak vetettek alá, az északi és déli féltekén élő hosszúszárnyú bálnák mintaanyagával.
