Ahogy az egyetem is régóta hirdeti: mindenki pécsi akar lenni. Mi hiszünk ebben és mélységesen egyetértünk a szlogennel. Arra pedig, hogy miért is olyan jó itt élni, mi okból lehetnek büszkék városukra a helyi lakosok, mely momentumok, emberek, vagy éppen helyszínek adják azt a bizonyos „pécsiség”-érzést, arra „Pécsinek lenni jó!” című cikksorozatunkban keressük a választ. Most Lokodi Ákos pécsi séf mondta el gondolatait.
Lokodi Ákos séf ínycsiklandó ételeit a város több vendéglátóegységében megízlelhették már a pécsiek, most is egy igazán nagy dobásra készül, hiszen hamarosan saját büfékocsijában grillezi majd a különleges kolbászokat. Bokros teendői mellett azonban időt szakított arra, hogy lapunknak elmondja: miért is szeret annyira itt élni és dolgozni.
Bizonyára nem mindenki tudja, hogy a tehetséges szakács Debrecenben született és az első, főzéssel kapcsolatos élményeit a nagyanyjának köszönheti: sok szeretettel készített ételeinek ízvilága mind a mai napig meghatározza Lokodi Ákos repertoárját.
A férfi eredetileg nem erre a pályára készült, alkalmazott reklámgrafikusként dolgozott több mint 20 évig, például a Pécsi Diagnosztikai Központ, számos kiadvány, könyv és helyi cég arculattervezése is az ő nevéhez fűződik. Majd jött a kiégés. Egy barátja kérésére végezte el aztán a főzőiskolát, aki őt kérte fel új étterme vezetésére. Véleménye szerint a két foglalkozás abban hasonlít egymáshoz, hogy mindkettőben fontosak az arányok és a kreativitás. Jó ideig Budapesten élt, mint mondta, csak
1993-ban sodorta az élet tartósan Pécs felé.
Egy fiatalkori nyári szerelem vonzotta ide, és, habár a kapcsolat nem bizonyult tartósnak, ahhoz elég volt, hogy a séf maradjon. Jelenleg második feleségével, hat gyermek apjaként él a városban, amelyet ez a csodás, az apuka szerint mindig nyüzsgő mozaikcsalád az otthonának nevez.
– Persze nem volt azért minden csupa szépség és romantika, kudarcok és sikerek is értek. Az életem arról szól, hogy kicsit főnixmadár módjára hasítok előre. Pécsre nem csak egy lány miatt, hanem fiatalkori válság okán, újrakezdés reményében is jöttem, megpróbáltam itt megvetni a lábam. Ez szerencsére sikerült, már nagyon korán éreztem, hogy ehhez a városhoz több közöm lesz a jövőben, tartósabb lesz a kapcsolatom hozzá, mint hogy ide járunk bulizni hétvégente. Sosem fejeltem el az első napomat, mikor ide költöztem: semmi mást nem csináltam, csak hagytam magam elveszni és barangoltam a kis utcákban, ami elképesztő élmény volt. Az égbolt sehol nem ilyen kék, mint Pécsett.
Tulajdonképpen a mai létemet ennek a befogadó és segítőkész városnak köszönhetem. Nagyon inspiráló a környezet,
imádok a közterületekre kiülni, mikor valamilyen adminisztratív vagy kreatív feladatom van. Amiatt lehetek önmagam, mert hagyják. Olyan az itteni atmoszféra és a lakók, hogy van kedve az embernek tenni Pécsért, viszonozni mindazt, amit ettől a helytől kapott. Én ezt akképpen teszem, hogy próbálom a legtöbbet kihozni magamból és úgy kamatoztatni a tehetségemet, hogy az mindenki számára jó legyen, például a kolbászokkal, amiket a városi értéktárba is felvettek. De hozzá kell tennem, aki azt csinálja, amit szeret, az nem dolgozik – fejtette ki a séf.
Úgy jellemezte Pécset, hogy
ez egy nyugodt és emellett pezsgő, biztonságos, elfogadó, kreatív, nyílt lelkületű, város,
ahol a lakók számára megpróbálnak lehetőségeket teremteni ahhoz, hogy normálisan tudjanak élni. Megjegyezte, ez utóbbi szempontból mindig van hová fejlődni, de az alapok és a törekvések megvannak. Arról is mesélt, hogy családjával szeretnek a Mecsekben túrázni, sétálni, ő maga szívesen hódol a helyben elérhető medencékben hobbijának, az úszásnak.
A séf arról is beszélt, hogy hamarosan nyithat Pécsett a már említett grillkocsi a Honvéd utca és a Váci Mihály utca találkozásánál, mellyel tavaly nyáron már a Balatonnál is sikert aratott. Mint mondta, másfajta projektjei is vannak, vállal éttermekben különböző kreatív és termékfejlesztői munkákat.
– Egy kicsi szereplőnek nehéz felvenni a versenyt és „ipari” méretekben működni, sőt, még a kocsit elhelyezni sem volt könnyű, holott mindenki nagyon segítőkész volt, mégis közel hat hónap kellett hozzá. Úgy vélem, azon még sokat lehetne segíteni, hogy ez a folyamat ne legyen ennyire bürokratikus. De most úgy néz ki, hogy sikerül, lassan minden engedély meglesz – vélekedett Lokodi Ákos.
[su_box title=”Mi neki Pécs? ” style=”glass” box_color=”#bdcc9b” radius=”2″]A séf válasza: „A hely, ahol boldog vagyok a családommal és megélhetem önmagam.”[/su_box]
A sorozat első részében a Pécsi Nemzeti Színház (PNSZ) színművésze, Köles Ferenc mondta el gondolatait:
Köles Ferenc: „Pécs nekem a biztonság, a sokszínűség és a folytonosság városa”
