A brit kormány a francia pénzügyminiszter IMF-vezérigazgatói kinevezését támogatja – közölte szombat este a brit pénzügyminiszter. George Osborne hivatalos közleményben tudtatta, hogy London a maga részéről Christine Lagarde-ot fogja jelölni a Nemzetközi Valutaalap élére.
Osborne szerint a francia pénzügyminiszter „a legjobb” jelölt, pénzügyminiszterként kiemelkedő teljesítményt nyújtott, és a legnagyobb fejlett és fejlődő gazdaságok, valamint az EU alkotta G20-csoport soros elnökeként hatékonyan, konszenzusos módon irányította a pénzügyminiszteri tárgyalásokat.
Christine Lagarde mindemellett erőteljesen támogatja az olyan típusú költségvetési takarékossági intézkedéseket, amelyek Nagy-Britannia szerint is szükségesek a világ vezető gazdaságainak teljes rendbetételéhez – tette hozzá a konzervatív-liberális brit kormánykoalíció pénzügyminisztere. Osborne nyilatkozata nyomán teljesen valószínűtlenné vált, hogy Gordon Brown volt munkáspárti brit miniszterelnök – az egyetlen, korábban sokak által esélyesnek tartott brit jelölt – kerüljön az IMF élére a szexuális bűncselekményekkel megvádolt és lemondott Dominique Strauss-Kahn utódjaként.
Brown esetleges IMF-vezérigazgatói jövőjével kapcsolatban már jóval Strauss-Kahn múlt hétvégi letartóztatása előtt felmerültek a találgatások a brit sajtóban. A Daily Mail meg nem nevezett forrásai például néhány hete még azt mondták a konzervatív brit napilapnak, hogy Gordon Brown „a nyilvánvaló jelölt” az IMF élére Strauss-Kahn megbízatásának lejárta után.
David Cameron konzervatív párti miniszterelnök azonban nem sokkal később, egy BBC-interjúban egyenes utalást tett arra, hogy a jelenlegi brit kormány ellenezné Brown jelölését. Cameron indoklása szerint „olyasvalaki, aki úgy gondolta, hogy Nagy-Britanniának nincsenek adósságproblémái, amikor pedig magától értetődően voltak, talán nem a legmegfelelőbb személy adósságproblémákkal küszködő más országok gondjainak megoldására”. Gordon Brown a Munkáspárt 1997-ben aratott földcsuszamlásszerű választási győzelme után tíz évig volt Nagy-Britannia pénzügyminisztere, majd Tony Blair távozása után, 2007 nyarától nem egészen három évig a kormány élén állt.
Nagy-Britanniában sokan Brownt tartják felelősnek a békeidőben példátlan brit államháztartási hiányért, amely a munkáspárti kormány utolsó évében megközelítette a hazai össztermék (GDP) 11 százalékát.
