Szomorú, de családomnak ma ismét szembesülnie kellett az emberi aljasság egyfajta megnyilvánulásával… – panaszolta egyik olvasónk. Levelét szószerint közöljük.
Sajnos Édesapánk októberben meghalt. Sírja a temető nem egy eldugott szegletében van, körülötte szintén friss sírok vannak. Temetése óta állandóan friss virággal díszítjük a sírját, vázája sosem üres. Mivel holnap lesz négy hónapja, hogy volt a temetés, ezért ma délelőtt (11 óra után) Húgom és családja látogatott ki először a temetőbe. Vitték a frissen vásárolt tavaszi csokrot. Férjem csütörtökön járt kint, Húgomtól még kérdeztük is, hogy megvan-e a rózsa, amit ő vitt. Megvolt, azokkal a rózsákkal együtt, amiket Édesanyám rakott a vázába. Vele, gyermekeimmel, valamit Öcsémmel és családjával délután fél 4 körül mentünk ki a temetőbe, mindenki vitte a maga kis virágját. Amikor odaértünk, kisfiam megkért, hogy virágját tegyem a vázába, amit a keresztre rakott koszorúszalagok részben eltakartak. Miután félrehajtom a szalagokat,láttuk, hogy egy szál bordó rózsa árválkodott benne. Felháborodva mondtam, hogy elvitték a sárga rózsát,amit a férjem vitt. Édesanyám pedig folytatta, és azt is, amit a Húgomék vittek! Azt inkább nem írom le, hogy mit mondtam ott és akkor, de szerintem nem is kell szó szerint idézni… Pár sírral mellettünk állt egy idősebb nő, és hallotta, amint mi ott felháborodva beszélünk, és elmondta, hogy az ő hozzátartozója sírjáról is eltűnt a virág…
Nálunk sajnos ez már nem az első eset. Sőt! Temetés utáni napon, amikor kimentünk a temetőbe, az én koszorúmból egyszerűen elvittek 4 szál flamingót. Nem elég az ember fájdalma, amit szerette elvesztése miatt átél, akkor még vannak olyan – embernek nem nevezném – FÉRGEK, akik képesek ilyen cselekedetekre.
Miért is nem lehet az egész temetőt bekamerázni???? Miért is nem lehet az ilyen szemeteket lekapcsolni és méltó módon megbüntetni???? Miért fizet az ember a temetés napjára szinte még a lélegzetvételért is??? Azt hiszem azokból az összegekből, amiket ott legombolnak a gyászolókról, talán elvárható lenne az is, hogy nyugodt szívvel hagyjuk ott szerettünk sírján a Neki, és nem holmi tolvaj bagázsnak, szánt, kegyelet virágait…
Cz. Zoltán, Pécs
