Az elszántság és a temperamentum sem hiányzik Lukács Gergelyből – Fotó: www.vlv.hu
Ha pécsi vízilabda, akkor Lukács Gergely. Olyan ez, mint, hogy az ég kék, a fű pedig zöld. A 2013-ig a PVSK-Mecsek Füszért OB I.-es csapatát játékosként szolgáló Lukács azóta dolgozott már utánpótlás-edzőként, életre hívta a Dunántúli Vízilabda Ligát, éveken át volt vezetőedző a felnőtt élvonalban, 2020 nyara óta elnökségi tag a Magyar Vízilabda Szövetségben (MVLSZ) és hosszú évek óta a PSN Zrt. Utánpótlás Vízilabda Szakosztályának szakmai igazgatója. Arról nem is beszélve, hogy fél éve már háromgyerekes családapa.
Talán épp ez utóbbi meghatározás volt a fő oka annak, hogy az előző, a koronavírus-járvány miatt kurtán, furcsán véget érő szezont követően lemondott a PVSK felnőtt csapatának vezetőedzői posztjáról. Több időt szeretett volna a családjával tölteni, és mivel két csodás kislánya után nyáron a harmadik gyerkőc, ezúttal egy fiú, Lukács Benedek Andor is megérkezett a családba, nem volt többé kérdés, ami előtte már évek óta a levegőben lógott. Bár az igazat megvallva, amennyi feladata van jelenleg is, az ember nehezen tudja elképzelni, hogy olyan sok szabadideje lenne.
Élvezi az apaságot
– Erről a feleségemet és a gyerekeimet kellene megkérdezni – mondta Lukács mosolyogva a PécsMa érdeklődésére. – Én azt érzem, hogy sokkal több aktív időt tudok velük tölteni. Amikor tavaly abbahagytam az OB I-et, egyébként sem az munkált bennem, hogy kevesebbet akarok dolgozni, csak más időbeosztásban szerettem volna. Szerintem mostanra ezt sikerült is megvalósítanom.
Lukács Gergely felesége, Ági, két lánya Hanna (balra) és Lilla, valamint a fél éves Benedek Andor is nagyon boldogok, hogy többet lehet együtt a család
Játékosként, majd az edzősködés mellet persze nem volt egyszerű a dolga. Az tréningek fix időpontban voltak, azokat nem nagyon lehetett tologatni. Egész délelőtt az uszodában volt, majd délután, fél hattól ismét. Legtöbbször éjszaka, 10 óra körül ért csak haza. Így pedig azért tényleg nehéz volt a családdal, a gyerekekkel foglalkozni.
– Most már sokkal jobb a helyzet, hiszen, este vacsorát készítek, közösen eszünk, fürdünk, majd fektetjük a gyerekeket.
Utána pedig, ha épp úgy van, éjjel leülök a laptopom elé, és dolgozok egy kicsit előre, hogy másnap is több idő jusson a családomra.
Sokat mondó, hogy most már a kisebbik lánya esténként azt követeli, hogy apa mondja a mesét. Holott egy évvel ezelőtt ő szinte nem is tudta elaltatni.
– Pár napja a kislányom elesett és beütötte a fejét – mesélte a szakember. – Rögtön szaladt az anyukájához, de én kinyújtottam a kezemet, ő pedig odajött hozzám. Leültünk, megbeszéltük, hogy ez persze rossz dolog, tudom, hogy fáj neki, de el fog múlni. És szépen megnyugodott. Utána Ági, a feleségem mondta, hogy tavaly ilyenkor esélytelen lett volna, ha én próbálkozok a megvigasztalásával.
Ezek az élet igazi örömei. Kis jelek, amik arról tanúskodnak, hogy milyen fontos a velük töltött idő, aminek hála kiépülhet egy ilyen bizalom. Az utóbbi fél év ezzel igazolta a döntésem helyességét.
A több szabadidő azt is jelenti, hogy apuka és a lányok akár még focimeccsre is el tudnak menni közösen
Ezt egyébként a szakmába is igyekszik átmenteni Lukács Gergely. Persze aki ismeri, az ezen nem is lepődik meg. Legyen szó bármilyen vízilabdás kérdésről, ha példákat kell hoznia egy jelenségre, a család, és az emberi kapcsolatok kerülnek elő rendre. Illetve néha még egy szenvedély, az ulti.
Ha bizalom van, minden van
– Igen, igyekszem ezeket a tapasztalatokat átvezetni az edzőknek is a szakosztályunkban – magyarázta. – Valójában ugyanis a munkánk egyik legfontosabb része, hogy érezze a gyerek, hogy ott vagy vele, számíthat rád. Igaz ez egy apa-fiú kapcsolatra, egy párkapcsolatra, de az edző-játékos kapcsolatra is. Ez alapfeltétele annak, hogy a munka, amit végzünk sikeres legyen, az ennek a bizalmi kötődésnek a kialakulása. Hiszen bevallhatjuk nyugodtan, hogy az élet bármilyen eseményét sokkal jobb valakivel együtt átélni.
Az ilyen bizalmi viszonyok képesek megszázszorozni egy közösség erejét.
A fentiek fényében nem is nagy meglepetés, hogy nem élte meg áldozatként, hogy abba kellett hagynia az edzősködést az OB I.-ben. Egyébként is tudta magáról, hogy nem akar 80 évig edzősködni, ráadásul, mint vele beszélgetve kiderült, a sportvezetői pályára tudatosan készült is.
– Nekem nagyon régi célom volt, hogy sportvezető legyek – mondta. – A közgázt annak idején csak azért hagytam abba, mert akkor jött a szakedzői. De mindig is készültem erre.
Ahhoz, hogy valaki sportvezető lehessen, szerintem elengedhetetlen, hogy az adott terültet minden egyes szeletébe belekóstoljon, ez pedig nekem sikerült.
Lehet, hogy pont emiatt nem esett nehezemre abbahagyni a játékot 2013-ban, vagy tavaly az OB I-es edzőséget. Nyolc éve, amikor még játszottam, a kezem alatt volt utánpótlás edzőként egy 96-97-es korosztály, 4-5 olyan játékossal, akikben nagyon komoly potenciál volt. Ha akkor folytattam volna a játékot, akkor mind a két feladatomat legfeljebb félgőzzel tudtam volna csinálni. Nem volt már arra szükség, hogy egy vén csatalovat nézzenek a szurkolók a medencében, inkább a fiatalokra fordítottam minden energiámat.
Ha épp arra volt szüksége a sportágnak Pécsett, akkor az OB I.-es csapat vezetőedzőjeként segített
Tavaly hasonló érzése támadt. Lukács úgy érezte, hogy vele eljutott egy bizonyos szintre a felnőtt csapat, azonban a pécsi vízilabda érdeke szerinte az volt, hogy energiáinak legnagyobb részét az utánpótlás szakosztály építésére fordítsa.
– Egyetlen másodpercre sem bántam meg a döntésemet – jelentette ki. – Élvezem a munkámat és azt is, hogy a gyerekeim életének a része lehetek, és meggyőződésem, hogy a pécsi vízilabda is profitál ebből. De az is érdekes, hogy úgy bő 15 év után most vettem észre azt, hogy ősszel, télen milyen hamar sötétedik. Eddig ez nem igazán tűnt fel. Még szeptember végén jegyeztem meg vacsora közben otthon, hogy milyen fura, hogy mostanában ilyen korán sötét van. Persze gyorsan megkaptam, hogy nem valami újdonságról van szó, minden évben így megy ez. Csakhogy előtte két évtizeden át, szinte minden nap, hat óra körül én bőven az uszodában voltam.
Játékos? Sportvezető? Edző? Egyszerűen csak „vízilabdás”
Nem állna messze a valóságtól, ha azt mondanánk Lukács Gergelyről, hogy ő a pécsi vízilabda polihisztora. Hiszen volt már minden, ami ebben a sportágban lehet az ember. Az azonban igencsak furdalta az oldalunkat, hogy vajon ő saját magát minek tartja elsősorban. A kérdéssel sikerült is megfognunk egy kicsit, ugyanis jó pár másodpercig gondolkoznia kellet a válaszon.
– Nem nagyon tudok jobbat mondani annál, mint, hogy vízilabdás vagyok – határozta meg saját magát végül. – Ebben szerintem minden benne van. Elképesztően hálás vagyok a sorsnak, hogy azt csinálhatom, amit imádok.
És hiszek abban, hogy a sportágon belül minden kapcsolódik mindenhez.
Ez a mostani feladataimból is kirajzolódik. Az U13-as válogatott edzője vagyok, ez pedig kiválóan illeszkedik a PSN-ben betöltött pozíciómhoz. Azért lehetek az MVLSZ elnökségének tagja, mert nyolc éve képviselem a dunántúli csapatokat, műhelyeket területi igazgatóként. Régió Liga elnökként a nyártól már az OB I. B-s, OB II-es csapatok képviselete is hozzám tartozik, és most a PEAC OB II.-es csapatában játszom is. Mondom, minden mindennel összefügg.
Elsősorban egyébként a PSN-nél végzett munkájára fókuszál jelenleg. Nagy vágya, hogy a pécsi utánpótlás ne csak vidéki fellegvár legyen, hanem országos szinten is a legjobbak közé kerüljön. Arra is roppant büszke, hogy azokkal az egykori játékosokkal is kiváló a kapcsolata, akikből végül nem lett OB I-es vízilabdázó.
– Van, aki színész lett, más Michelin-csillagos séf, de akad olyan is, aki már orvos – mesélte Lukács Gergely. – Mindenki megtalálta a számításait aki itt volt nálunk, még, ha az élet legkülönbözőbb területein is. Senki sem kallódott el az élet útvesztőjében. Szeretem azt hinni, hogy ez a mi munkánknak is köszönhető. Ugyanis mi nem csak pólósokat, hanem embereket is igyekszünk faragni a gyerekekből.
A rengeteg feladatból az azért már kirajzolódott, hogy a pörgést szereti Lukács, azonban az is biztos, hogy mostanában nem tervez visszatérni edzőként. Illetve, a 2007-es válogatottat azért vinni fogja.
Egy 2014-es felvétel arról az utánpótlás csapatról, amelyik miatt felhagyott a játékkal Lukács Gergely, és amelyből Csaba Márton és Lajkó Márton kiváló OB I-es játékos lett
– Egy tanárom azt mondta régen, hogy egy csapat mindig kell – árulta el mosolyogva. – Ha most itt Pécsett vinnék csapatot, akkor megint máshonnan veszítenék energiát. Inkább próbálom képezni az edzőinket. Ezzel most sokkal többet tudok segíteni a város vízilabdájának.
Ha egyszer valamit a fejébe vesz…
A sportág kapcsán eddig még nem nagyon volt olyan, ami nem jött össze Lukács Gergelynek. Amikor erről kérdeztük, egy nyári alapozás jutott eszébe, amikor kitalálta, hogy víz alatti hangfalakkal próbálja felpörgetni a csapatot. Nevetve mesélte lapunknak, hogy csupán azt hagyta ki a számításból, hogy a kartempók közepette semmit nem hallottak a zenéből a játékosai. Jó ötletnek tűnt, de ezt el is engedte gyorsan.
– Régebben sok mindennel próbálkoztam – idézte fel széles vigyor kíséretében. – Annó pályáztam trafik-üzemeltetésre, később büfét akartam csinálni. Szerencsére egyikből sem lett semmi!
A vízilabdában találtam meg mindent, amire szükségem van.
Mindig olyan voltam, hogy kitaláltam valamit, aztán végig is csináltam. Ötletekből most sincs hiány. És ha rajtam múlik, végig is viszem őket!
