A borongós idő ellenére sokan összegyűltek szombat délután öt órára a Kossuth téren, hogy együtt ünnepeljék március 15-ét. Péterffy Attila polgármester ünnepi beszédében párhuzamot vont az 1848-as forradalmárok és a ma a demokratikus értékekért küzdő civil szervezetek között.
Az ünneplő tömeg a 48-as térről vonult át a Kossuth térre, a menetet huszárok vezették.
A polgármester beszéde előtt az Oberon diákszínjátszó társulat adott műsort. Újságíróként közel harminc éve járok hivatalos ünnepségekre, de ilyen bátor, okos, érzékeny, tartalmas, közhelymentes és színvonalas előadást nemzeti ünnepen még nem láttam. Úgy volt nagyon-nagyon aktuális, hogy közben időtlen maradt, méltó módon emlékezett meg a forradalomról, sőt, a komplett magyar történelemről. Egyetlen idézet a nagyszerű előadásból:
– Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért.
– De, lehet.
Péterffy Attila ünnepi beszédét azzal kezdte, hogy a forradalom és szabadságharc történelmünk jelzőköve, büszke tornya. “Torony, amely azóta is irányt mutat. Akkor is, ha azok, akiknek a leginkább kellene követniük, éppen hátat fordítanak neki” – kapcsolta össze a múltat a jelennel a polgármester.
Szerinte a reformkor az álmok és a tettek időszaka volt, meghatározó alakja Széchenyi István, “a legnagyobb magyar, élen járt ezekben az álmokban, és megvalósításukban is”.
Széchenyit többször is megemlítette beszédében, példaként állítva a jelen közszereplői elé. “Ő saját vagyonát tette közpénzzé” – fogalmazott a polgármester, egyértelműen utalva a mai, ezzel ellentétes irányú folyamatokra.
Idézett is a legnagyobb magyartól: „Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.”
Péterffy szerint az összefogásra, a civil kurázsira, az alulról szerveződve önként vállalt feladatokra gondolt Széchenyi.
“Ma a civil szervezetek testesítik meg azt az összefogást, azt az alulról szerveződést, amely 177 éve sikerre vitte a forradalmat. Azt a kurázsit, amitől megrettent a Habsburg hatalom.” – folytatta az önkormányzati vezető.
Szerinte számos párhuzam van az akkori forradalmárok és a mai civil szervezetek között.
Ahogy akkor a forradalmárok, ma a civilek küzdenek a sajtó szabadságáért, a társadalmi egyenlőségért, a párbeszédért, a demokratikus értékek megerősítéséért.
Péterffy mindehhez hozzátette: Széchenyi ma a civileket támogatná, de mivel ő már nincsen köztünk, ránk hárul a felelősség, “Hogy támogassuk a civileket, közösségünk oszlopait, a demokrácia letéteményeseit. Hogy óvjuk őket és a függetlenségüket. Hogy együtt harcoljunk azokért, akik nap mint nap értünk küzdenek”.
A polgármester azzal zárta beszédét, hogy kiemelte, az összefogásban, amire a Széchenyi-idézet utal, “mi, pécsiek, igazán jók vagyunk”.
A polgármester beszéde után pécsi intézmények, szervezetek vezetői, képviselői helyeztek el koszorút a Kossuth-szobornál.
Érdekesség, hogy az elmúlt évek külön ünneplése után számos kormánypárti politikus is feltűnt a tömegben, ott volt például Hoppál Péter országgyűlési képviselő, és Csizmadia Péter, a Fidesz helyi frakcióvezetője is.
