Száz éve hunyt el a magyar festészet egyik legkülönlegesebb, kortársai által meg nem értett zsenije, Csontváry Kosztka Tivadar. Egyik leghíresebb alkotására emlékeztetve Pécsett egy cédrusfát is elültetnek, ami remélhetőleg nem lesz annyira magányos, mint azt Csontváry a kép címében megjelölte.
Ha bárki átfutja a festő életrajzát, felmerül a teljesen jogos kérdés, hogy miért ez a kultusz nálunk, hiszen Csontváry életében tulajdonképpen semmilyen szerepet nem töltött be Pécs. Úgy tudjuk, nem is járt a baranyai megyeszékhelyen, a megyében is csak egyszer fordult meg, Szigetváron. Képei közül nincs olyan, ami pécsi ihletettséget mutatna, pécsi tájakat, alakokat örökítene meg. De akkor mégis miért ez a Csontváry-ünnep?
Csontváry Kosztka Tivadar és Pécs kapcsolata a művész halála után sokkal később fűződött szorosabbra, hiszen a városban nyílt meg a festő első állandó kiállítása.
Meg nem értett zseni
A magyar festészet egyik legnagyobb alakja 1853-ban született Felvidéken, Kisszebenben. Tipikusan a meg nem értett művész archetípusa volt Csontváry, kortársai különcnek, többen még bolondnak is tartották.
1875-ben gyógyszerészdiplomával a kezében vágott neki a „nagybetűs életnek”, az iglói gyógyszertárban kezdett dolgozni. 1880-ban aztán jött a híres-neves meghívás, amire egész életében hivatkozott – és ami valószínűleg egy skizofrén hallucináció lehetett –, miszerint egy égi szózat azt közölte vele, „Te leszel a világ legnagyobb napút festője. Nagyobb Raffelnél”. Ezen felbuzdulva a fiatal Csontváry Róma felé vette az irányt, megnézte Raffaello festményeit és úgy döntött, ő valóban felülmúlja a reneszánsz mestert. A festés finanszírozásához azonban pénz is kellett – 1894-ig még patikusként dolgozott, hogy ezt előteremtse.
Már 41 éves is elmúlt, mikor kezébe vette az ecsetet. Münchenben, Párizsban, Olaszországban képezte magát, járta Európát és szüntelenül festett. Megfordult Észak-Afrikában és a Közel-Keleten is.
1905-ben nyitották meg első önálló kiállítását, azonban a kritikusok nem osztották az „égi szózat” véleményét, Raffaellót azért még picit magasabbra rangsorolták, sokan pedig egyenesen bolondnak bélyegezték Csontváryt. Nem nagyon látta értelmét tovább festeni, így teljesen elfordult tőle, 1909-től már csak kultúrával, művészettel kapcsolatos kis írásokat próbált publikálni, amikre viszont már egyre jobban rányomták bélyegüket a rögeszmés tévképzetek.
Az első világháború alatt háborús csataképekkel foglalatoskodott, míg végül 1919-ben teljesen magányosan halt meg.
A Csontváry korabeli műértők szerint a művész semmihez sem hasonlítható stílusban alkotott, egyetlen irányzathoz sem tartozott. Aki ránéz az alkotásaira, annak rögtön feltűnik az élénk színvilág, a sok szimbólum. Számos alkalommal saját lelkivilágát vitte vászonra, a magányt, a meg nem értést. Összesen 127 ismert képet alkotott.
A hagyaték megmentője
Ha nincs egy fiatal építészmérnök, aki elsőként látta meg a zsenialitást Csontváry műveiben, talán feledésbe vesztek volna a ma már világhírű alkotások.
A család úgy döntött, halála után árverésre bocsátja Csontváry képeit. Azonban egy érdeklődő fiatal, Gerlóczy Gedeon látogatott el a kihalt műterembe az utcáról betérve, miközben a család rendezgette a hagyatékot, és pillanatok alatt hatalmába kerítette őt a festmények ereje.
„Nézegetés közben az egyik hengert véletlenül megrúgtam és abból a Magányos cédrus bontakozott ki. Ez a festmény olyan erővel hatott rám, hogy gondolatokba merülve tépelődtem megmentésének lehetőségén.”
Végül Gerlóczy jó pár képet megvásárolt az örökségből, gyűjteménye összesen 42 darabot számlált.
Nem kellett hozzá sok idő, hogy utólag felfedezzék Csontváry nagyságát: a harmincas években már a legnagyobb műkritikusok foglalkoztak művészetével, értekeztek róla.
Miután képeit újra bemutatták – immár zajos sikerrel – külföldön is, az első állandó kiállítás Pécsett nyílt meg, 1973-ban, ez a Csontváry Múzeum.
Csontváry és Pécs
Romváry Ferenc 1973-ban szerezte meg a Gerlóczy-gyűjteményt Pécs számára, ez az együttműködés 1970-ben kezdődött. Az idős Gerlóczy Gedeon lakásán fogadta Romváry Ferencet, majd maga mondta el, mennyire szeretné megérni még, hogy gyűjteménye önálló múzeumot kaphasson. Ezt pedig Budapesten kívül képzelné el.
Gerlóczy hamarosan Pécsre látogatott, megnézte a tervezett helyszíneket, és a mai, Janus Pannonius úti épület mellett döntött. Sok huzavona előzte meg a létrehozását, végül azonban 1973 októberében megnyílt a múzeum, többek között Romváry Ferenc áldozatos munkájának eredményeképpen.
Weöres Sándor:
A GERLÓCZY KÉPGYŰJTEMÉNY NYILVÁNOS ELHELYEZÉSEKOR
Örvendj, Pécs! Csontváry hatalmas vásznai eztán
Múzeumod mélyén keltenek áhitatot.
Gyűl a zarándoknép tereden, ha csodálni kivánja
Mária kútját és ősrege cédrusait.
Így hág Pécs a világ tetejére, hol isteni Etna,
Szebb a valóságnál, mennyet emelve honol.
(1973)
A legismertebb képek
A Magányos cédrus Csontváry egyik legismertebb és legikonikusabb alkotása. A Libanonban készített kép átvitt értelemben az alkotót magát szimbolizálja, a magányt. Annak ellenére, hogy szüntelenül hitt magában és dühös volt saját korára, ordít a képről a fájdalom. Egy valós, majdnem hatezer éves cédrust ábrázol, ami Libanonban, Tripoli felett állt 1800 magasan.
Híres műve még az Öreg halász. A portréfestészet abszolút nem sajátja Csontvárynak, ennek ellenére ez a lélekábrázoló mű varázslatosan mutatja a megfáradt, elgyengült, kimerült embert, ami akár az egész emberiségre is kivetíthető.
Önarcképében Csontváry magát a patikában dolgozva mutatja. Szemében jól látszik a megszállottság, az elhivatottság a mesterség iránt.
Nagyra tartják még többek között a Római híd Mostarban, A taorminai görög színház romjai, a Sétakocsikázás újholdnál Athénban, az Áldozati kő Baalbekben, az Esti halászat Castellammaréban festményeit. A címek árulkodnak arról, mennyit is bolyongott Csontváry szerte a kontinensen.
