Mint azt már bizonyára sokan tudják, Pécs nem fogy ki a frankó együttesekből. Liverpool-sorozatunk tehát folytatódik, íme néhány kevésbé ismert (és egy eléggé ismert) pécsi banda, akiket jó ismerni.
Longbong
Az ország legjobb underground fesztiválját, a 2009 óta sikeres (egyre sikeresebb) Fekete Zaj Fesztivált idén a pécsi Longbong nyitja meg, ami minden bizonnyal súlyos lökést fog adni a Mátrafüred melletti háromnapos (augusztus 17-19.) zúzásnak. Aki esetleg lemaradt a Longbongról, annak annyit kell tudnia a beszédes nevű, súlyos, mocsári, döngölős bulimetált játszó bandáról, hogy a Junkie Jack Flashből ismert Pető Szabi és Balvin Levi mellett a kultikus szigetvári Persona Non Grata dobosa, Bodó Rezső alkotják, és bizony dögös, nehéz riffjeiktől mindenki nagyon fogja rázni a fejét, ahogy azt a pécsi Stoned Jesus koncert előtt sokan megtapasztalhatták. Első, 2015-ös kismelezüket itt le lehet kapni ingyen.
Psycho Mutants
Ha pedig szóba jött a Fekete Zaj Fesztivál, akkor érdemes tudni azt is, hogy a mátrai partin ott lesz a pécsi könnyűzene lassan akár legendásnak is nevezhető, megkerülhetetlen bandája, a Psycho Mutants is. Liverpool-sorozatunkból ők eddig csak azért maradtak ki, mert akit kicsit is izgat a pécsi zenei színtér, az ismeri őket, akinek viszont nem ismerősek, azok talán most majd gyorsan bepótolják a hiányosságot.
Az idén 13 éves Psycho Mutants túl van már számos lemezen, és külön büszkeség az, hogy nagyjából semmilyen médiatámogatással váltak az ország egyik legtermékenyebb és legmozgékonyabb bandájává. Sok-sok hazai és európai turnén vannak már túl, emlékezetes koncertjeiken a western-zenékből, a rock and rollból, az amerikai dél fülledt, mocsaras szvingjéből merítő misztikus-pszichedelikus dalaikat hatalmas beleéléssel, óriási lendülettel nyomják el (itt nyilván ki kell emelni Karnics Zoltán énekes nem mindennapi orgánumát), szóval aki teheti, kapja el őket valahol a nyáron!
The Allreadies
Három srác, faksznik, felesleges körök, mellébeszélés nélkül. Friss, fiatal és fiatalos, tökös rock and roll, alternatív rock ízekkel, melyek leginkább a dalszövegekben érhetők tetten. Aki látta őket nemrég az Ördögkatlanon, tudja, hogy remek bulit csinálnak, kellemesen húznak és tök jól lehet rájuk léggitározni. A dolog még nyilván alakul, de szép kezdet ez, a fenti Szélkiáltó-feldolgozásért pedig hatalmas piros pont jár!
Soul Mirror
Kifejezetten sajátosan közelít a fémzenéhez a Soul Mirror, ami rendesen meg is oszthatja azokat, akik most ismerik meg a nem mindennapi módon magukat „színházmetálnak” tituláló bandát. Nagyjából annak lehet valamiféle képe arról, hogy mi is történik itt, aki hallgatott némi Theriont, vagy Avantasiat. Aki viszont nem, annak annyit kell tudnia, hogy a mondhatni tipikus fülbemászó metálvokál-dallamok (férfi és női énekes is van, ami jót tesz) mellett van itt drámai szövegmondás, haragos kiabálás is, a fantasy- és heavy metal szinti- és gitárszólói pedig teljesen alapvetők ebben a zenei univerzumban.
A nagyívű dalszerkezetekben elférnek a popos elemek és az epikus, szimfonikus metálból kölcsönzött, teátrális zúzás is. A történetmesélős számok színházisága pedig szinte magától értetődő, már ha az ember tudja, hogy a banda agya és énekes a Pécsi Nemzeti Színház színésze, Götz Attila.
