Nem csak a hosszú, kimerítő tanulmányok, szakszövegek és újságcikkek, hanem egy-egy régi reklám is fontos helytörténeti forrásnak számíthat, ha egy kicsit jobban meg akarjuk ismerni Pécs múltját. Ezekből az 1945 előtti plakátokból sok adatot és érdekességet ismerhetünk meg a város üzleteinek, iparosainak munkájáról, az adott korok fifikás marketinghúzásairól, és a pécsiek igényeiről. Mindemellett persze nagyon szórakoztató is nézegetni ezeket a kordokumentumokat.
Kezdjük a helyi reklámok bemutatását bő 100 évvel ezelőttről, amikor a hirdetések az egyszerű tények és az elrugaszkodottság határán álltak. Ez az elrugaszkodottság leginkább abban a hihetetlen önbizalomban érhető tetten, ami sütött a reklámozó „cégek” és személyek marketinghadjáratából.
Az 1800-as évek végén az újságokban még hirdettek bécsi mesterek is, akik a magyar piacot megcélozva magyar vásárlók – természetesen nagyon elégedett és pozitív – „értékeléseit” és kommentárjait használták reklámfogásukként. Azonban ezzel a trenddel egy pécsi órásmester, Schönwald Imre bátran szembement, amikor óra-ékszerüzletét a következő bátor szöveggel hirdette: „Magyarnak Pécs, németnek Bécs! Ne küldjük pénzünket külföldre!”. Az ilyen és ehhez hasonló hirdetések miatt (is) a bécsi hirdetések lassan eltűntek a hazai újságokból.
A fenti, 1910-es hirdetés Berger Miksa pécsi „női felöltő-raktárának” reklámja, melynek érdekessége – azon a rejtélyen túl, hogy mégis milyen lehet egy „felső-alj” – a francia divatnyelv és a magyar hevenyészett ötvözése. Az pedig szinte biztos, hogy a mai ruhaboltok már nem tudnák magukat a „szolid kiszolgálás” szöveggel hirdetni. Bezzeg a régi szép időkben!
Fogadjunk, hogy nem tudták, hogy a Sétatéren (egészen pontosan a Janus Pannonius utcában) volt egy „vízgyógyintézet”! Ezen az 1910-es plakáton olvasható szakember (csak remélni tudjuk, hogy tényleg az volt) úgy tűnik, hogy lényegében minden kórság kezelésére fel tudta használni a pécsi vizet, legyen az túlsúlyosság vagy alultápláltság, idegbajok és krónikus betegségek. Jól jönne ma is ilyesmi a pécsieknek!
A fenti 1908-as reklámot csak azért mutatjuk meg, hogy minden pécsi legyen büszke a város többszörös díjnyertes ruhatisztítójára, Schwarcz Károlyra, aki az 1888-as Pécsi Általános Kiállításon és az 1907-es Országos Kiállításon is tarolt vegytisztító és gőzfestő üzletével.
Ha már szó volt arról, hogy mekkora önbizalma volt a régi pécsi mesterembereknek, íme egy jó példa erre 1908-ból: Piskur Géza műlakatos a Munkácsy Mihály utcai műhelyét hatalmas vehemenciával reklámozza, kiemelve szuper képesítését, melyet itthon és külföldön szerzett. Mi kell több annál, hogy valaki a „legtökéletesebben” és ráadásul olcsón végzi munkáját? Semmi! Egyébként érdemes megfigyelni a hirdetés tetején látható párizsi- és pécsi szakmai expókon szerzett díjait, melyek bizonyítják, hogy Piskur valóban kente-vágta a műlakatosság csínját-bínját.
Lenhardt János hangszerkészítő ízléses reklámcédulája 1930-ból származik, de nem csak azért raktuk be összeállításunkba, mert kiemelkedően szép munka, hanem azért is, hogy megmutassuk: a főutcán dolgozott a Dunántúl első és legnagyobb hangszerkészítője! Érdemes a számos díjjal kitüntetett mesterről azt is tudni, hogy 1924-ben ő készítette el az első magyar hárfát.
Halló! Ki beszél? Kitalálják, hogy mivel foglalkozott a fenti hirdetést készítő 336-os számú Kovács Autóvállalat? Bizony, ez egy 1912-es taxis cég reklámja! Manapság mondjuk nem azért rendel valaki taxit, hogy olcsón utazzon, de mindegy.
Tudni akarja, hogy mi mindent árultak belváros egyik remek csemegeüzletében? Eizer János Fűszer és Csemege kereskedő 1910-es reklámjából kiderül! A „legjobb” kávék, fűszerek, halak, és még sok minden volt itt, olvasható az ínycsiklandó listáról! A bolt egyébként a mai Pécsi Járásbíróság földszintjén működött.
Végezetül egy plakát, amit a város országos hírű templomfestője, Gebauer Ernő készített a Pannonia Sörfőző Rt. Gerhardt Ferenc mecseknádasdi sörlerakatának népszerűsítésére, 1940-ből. Mint azt Gyürüs Lajos, a Régi Pécs szerkesztője írja, az 1930-as és 1940-es években Gebauer több művészi értékű idegenforgalmi kiadványban mutatta be hasonlóképpen a város nevezetességeit. De ne is ez legyen az utolsó reklám ebben az összeállításban, hanem inkább ez, ami magáért beszél:
