A Tettyén található pécsi elefánt talán minden pécsinek mond valamit, pedig nem is elefánt akart lenni. A Játszó plasztika névre hallgató alkotást a pécsi Kertészfi Ágnes alkotta, akit főként üvegművészként ismerhetünk. De hogy hogyan lett az alkotásból csúszda és minden pécsinek kedvenc gyermekkori emléke? A válasz: egy japán mester segítségével!
Van valami egészen megfoghatatlan abban az elefántban, amin játszva gyerekek ezrei nőttek fel Pécsett. Ez az elefánt amellett, hogy majdnem 40 éve szerves része a Tettyének, nem is Pécsett készült.
„Barcsra mentem tanulmányozni azt az anyagot, amiből végül eLkészült.”
– Siklóson volt egy betonszimpózium, amelyen nagy szobrokat készítettünk. Ugye a betonnak előnye, hogy olyat tudunk belőle kihozni, amit kőből nem tudnánk kifaragni – meséli Kertészfi Ágnes, hogyan indult neki az egyik feladatának.
Az üvegművészként ismert, de több köztéri szobrot is alkotó Kertészfit unokaöccse is inspirálta.
– Bár tudtuk, hogy hova készítjük a szobrot, akkoriban a családban az unokaöcsém miatt is gondoltam arra, hogy a szobor ne csak dísze legyen a térnek, hanem szerves része is, és a gyerekek fel tudjanak rá mászni, le tudjanak róla csúszni – mondja Kertészfi.
Kísérleti jelleggel is készült, japán mester segítségével
Kertészfit – ahogy a siklósi szimpózium többi tagját is – egy japán mester, Issei Amemiya tanította.
„A japán mester tanította meg nekünk ezt a technikát.”
– Ezt a fajta betonformázási módot tőle tanultuk, de én nem elégedtem meg a betonnal – mondja az alkotó.
Az első pécsi plasztbeton alkotás
Kertészfi, miután a japán mestertől megtanulta a technikát, Barcsra ment egy olyan kemikálgyárba, ahol már akkor plasztbetont gyártottak.
– Ez különlegességnek számított, hiszen a plasztbeton egy olyan anyag, ami műanyag alapú. Ellentétben a sima betonnal, műgyanta kötéssel készül – magyarázza Kertészfi, miért is olyan fura tapintásra az elefánt.
A betonnál is puhább beton
A plasztbeton a benne lévő anyagoknak köszönhetően nem olyan kemény és nem is hűl le olyan gyorsan.
– Mondhatni, ez volt akkoriban a „leggyerekbarátabb” megoldás – mondja az alkotó.
Nem is elefánt
A tettyei elefánthoz még hozzátartozik, hogy nem elefántnak készült, de nagy fülei és kinézete alapján mindenki arra asszociál.
– Arra törekedtem, hogy a japán mestertől megtanult technikával és ezzel a plasztbetonnal a legsimább felületet tudjam létrehozni, amin a gyerekek is tudnak játszani. Persze azt azért tudtam, hogy hova fog kerülni, így csempésztem bele ezt a játékosságot – meséli Kertészfi.
Az országban nincs még egy ilyen
Mivel Kertészfi saját kézzel készítette az alkotást, ezért ehhez hasonló nincs még egy az országban.
– Először a vázat készítettem el, ami a formát adta, és akkor a plasztbeton anyagot egy szerszámmal felkenegettem és megcsiszoltam a felületet – részletezi a technikát Kertészfi.
A Játszó plasztikát 2010-ben, az EKF évében egyszer már fel kellett újítani, de a nagy igénybevétel miatt hamarosan újra esedékes lesz egy kis „ráncfelvarrás” az 1979-ben született elefántnak.
