Hosszú évek óta áll üresen, leharcoltan a Mária utcai épület, ahol számos évtizeden át működött a Bóbita Bábszínház. A nemzetközi hírű társulat 2011-ben kapott új helyet a Zsolnay-negyedben, nemsokára pedig régi otthonuk is új köntöst kaphat, zenei innovációs központként születhet újjá.
Nagy hagyománya van a városban a bábszínjátszásnak: már a második világháború után társulat alakult. Aztán a hatvanas évek elején megérkezett Kós Lajos a városba, aki új életet lehelt a bábjátékba, megalapította a Bóbita Bábszínházat, ami óriási sikereknek örvendhetett később.
Pécsett a Bóbitát megelőzően is volt már bábszínházi társulat, ők 1945-ben kezdték meg tevékenységüket. Pár lelkes pedagógus vélte úgy, hogy a háború után minden gyermeknek szüksége van a szórakoztatásra, így verbuválódtak össze. Az Új Dunántúl 1945. március 2-án ír arról, hogy ezentúl vasárnaponként 3 és 5 órakor a Kardos Kálmán utca (mai Janus Pannonius) 5. szám alatt bábjátékok várják a kisgyerekeket. Az első műsorok között fellelhetjük a Paprika Jancsi viselt dolgai című darabot, Maki Majom turpisságait, Tündér és a kisbojtár meséjét.
Persze nekik sem volt könnyű az indulás: egy hónappal később újságcikkben kerestek egy olyan „gyermekszerető mecénást”, aki meg tudná ajándékozni a bábszínházat egy gramofonerősítővel – ez akkor mintegy 3000 forintot kóstált.
1946-ban egyéves évfordulójára a bábszínház Csorba Győző darabjával készült, és a korabeli tudósítások szerint kérte a pécsi írókat, művészeket, hogy ha módjukban áll, támogassák munkájukat.
Végül látszik, hogy szükség volt a munkájukra, hiszen kinőtték a helyet, 1951-ben átköltöztek a Mária utcai épületbe – ami aztán 2011-ig otthont adott a bábszínháznak.
Kós Lajos és a Bóbita
Fővárosi tanulmányait elvégezvén, 1961-ben érkezett Pécsre a fiatal bábművész, Kós Lajos. Az akkor itt működő bábszínház tagjaiból és a tehetséges egyetemistákból csapatot verbuvált és együtt rögtön munkához láttak.
A Dunántúli Napló Kós Lajos bábszínházáról először 1962-ben ír. Arról, hogy a pécsi Úttörőházban (a régebben „Szivárvány gyermekháznak” hívott Pécsi Kulturális Központ elődje, ami 1985-ig a mai Szent István téren működött) a modellező szakkörrel közösen működik a bábegyüttes, együtt készítik a díszleteket, a színpadot, és tanulják a bábkészítést is.
A táncosokat, a bábosokat és a gyermek irodalmi szakkört egyesítő regőscsapat első bemutatkozására február 25-én került sor a Liszt Ferenc hangversenyteremben – írja a Dunántúli Napló.
1962 augusztusában egy hosszabb interjút közölt a lap Kós Lajossal.
[su_quote]Amikor egy évvel ezelőtt Pécsre jöttem a Népművelési Intézetből, itt már tízéves múlttal rendelkezett a Pécsi Bábszínház. Az eredmények és a sikerek között azonban észrevettem a kialakított játékstílus hibáit, és tudtam, hogy a bábszínház jövőjét már egészen más irányban kell építeni.[/su_quote]
Elmondta, nagy hangsúlyt kell fektetni a darab megválasztására, beszélt az előadás lélektanáról, a gyermekekre gyakorolt hatásról, a műfaj művészetéről. Kós Lajos már első darabjaiban megreformálta a pécsi bábjátszást: gyermekoperát dolgozott át bábjátékra, operaénekesek és gyermekkórus kísérte az előadást, Prokofjev Péter és a farkasának előadása pedig teljes egészében szimfonikus zenére épült. Érzékelhető, hogy Kós valóban valami újat mutatott a pécsieknek, megcélozta a felnőtt, műértő közönséget is.
„Többet akarunk a tapsnál. Talán egyszer egyenrangúvá tehetjük majd a bábművészetet az igazi felnőtt színház művészetével.”
Kós Lajos bábszínházának sikere hamarosan beigazolódott: hazai és nemzetközi szerepléseiknek száma megsokszorozódott – Karlovy Vary, Moszkva, Leningrád, Helsinki, Stockholm, Berlin. Ez nem csak a tehetséges bábosoknak volt köszönhető, hanem a számos új műfajnak, mint például a bábpantomimnak.
1964-ben a társulat felvette a Weöres Sándor műve által ihletett Bóbita Bábszínház nevet. 1967-ben Kós Lajos munkáját is elismerték, méghozzá nem is akármilyen címmel: a Nemzetközi Bábművész Szövetség tüntette ki különdíjával.
Az évtizedeken át tartó színvonalas munka eredményeként 1981-ben, elsőként az ország vidéki városai közül, hivatalos bábszínházi státuszt kaptak. A Pécsi Nemzeti Színház kötelékébe tartoztak egészen 2004-ig, amikor is önálló bábszínházzá váltak.
Kós Lajos 1989 végén távozott a Bóbita éléről, utódja Lénárt András lett. Persze még számos kiállítást szervezett, és továbbra is koreografált-rendezett bábjátékokat idősebb korában is. 2008-ban hunyt el, a Pécsi Köztemetőben nyugszik egy egészen egyedi síremlék alatt. Ma, a Bóbita Bábszínházban a nagyterem Kós Lajos nevét viseli az alapító emlékére.
A Mária utcai épület állapota az évtizedek alatt folyamatosan romlott, az ezredforduló után már súlyos százmilliókat kellett volna költeni a renoválásra. A bábszínház végül egy sokkal méltóbb helyre költözhetett 2011-ben: a 2010-es EKF program keretében felújított Zsolnay-negyedbe. Sramó Gábor vezetésével a társulat ma is járja az országot és Európát, hangosabbnál-hangosabb sikereket elérve.
