Még mindig találni új adatokat az egykori Szovjetunióba elhurcolt magyarokról – ezek tanulságairól beszélnek a hétvégén Pécsett egy konferencián.
Több százezren töltöttek éveket hadifogságban és munkatáborokban a II. világháborút követő évtizedben. Sokszor szabályosan állatként bántak velük.
Neumann Mihályt például 1944-ben, 21 évesen vitték el az oroszok, német származása miatt. Előbb a Kaukázusba, majd az Urál hegység lábához szállították, ahol a munkatáborban kezdték dolgoztatni.
Társaival nehéz fizikai munkát kellett végezniük. Betegségek és túlbuzgó orosz őrök tizedelték őket. Ahogy mondja, kilátástalan volt az élet a malenkij robot idején. Az egyetlen dolog, amire szívesen emlékszik vissza, az az, ahogyan megismerte későbbi feleségét.
– Sokan voltunk együtt. Egymás bánatát közömbösítettük. A robotot nehezen lehetett elviselni, mert bizonytalan volt az életünk. Igaz, az oroszok mindig azt mondták, hogy „ti majd hamarosan hazamehettek” – emlékezik vissza Neumann Mihály. Végül öt év után engedték haza.
Matkovits Kretz Eleonóra, a Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Körének elnöke a konferenciát beharangozó szerdai sajtótájékoztatón azt mondta, 500-700 ezer emberre tehető, akik magyarként valamilyen formában a Szovjetunióban raboskodtak.
Az elhurcoltak származásuk, vagy politikai meggyőződésük miatt kerültek munkatáborokba. Sorsukat, történeteiket, sőt a leszármazottaikat még ma is kutatják.
– Még mindig keveset tudunk. Amikor bárkivel beszélünk, mindig újabb és újabb történetek hangoznak el, mindig újabb dokumentumok jutnak a birtokunkba. Ez egy olyan kutatás, ami még mindig csak az elején tart – mondja.
Pécsett péntektől vasárnapig „Itt volt a végállomás” címmel a szovjetek által elhurcolt emberekről tartanak konferenciát. Lesz író-olvasó találkozó, filmbemutató, a legújabb kutatásokat tárják az érdeklődők elé, sor kerül kerekasztal-beszélgetésekre.
November 25.: a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai foglyok és kényszermunkások emléknapja.
