Szent István napjához kapcsolódik az egyik népi megfigyelés: fehér gólyáink augusztus 20-a körül szoktak elindulni délre. A gyülekezés már megkezdődött a hosszú útra – hívta fel a figyelmet az Időkép.
A fehér gólyák hosszú távú vonuló madárként akár Dél-Afrikáig is elrepülnek, ami oda-vissza több mint 20 ezer kilométeres veszélyekkel teli utat jelent számukra minden évben. A nagy utazásra azért vállalkoznak, mivel a fő táplálékbázisukat jelentő rovarok télen nem hozzáférhetőek, Földünk harmadik legnagyobb kontinensén viszont bőségesen találnak maguknak élelmet – foglalta össze a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület egy korábbi bejegyzésében.
Augusztusban szoktak csapatokba verődve gyülekezni, hogy aztán a hónap vége felé együtt átrepüljenek Afrikába. Először a Földközi-tenger partvidéke mentén vonulnak a Boszporusz fölött, aztán a Szuezi-csatorna környékén kelnek át.
A „bandázás” tehát már megkezdődött, az Időkép pedig kenyeriből mutatott képeket a készülődő madarakról, illetve nem is olyan régen mi is megosztottunk egy galériát, fotóinkon huszonöt gólya kereste reggelijét a pécs-pogányi repülőtér mellett.
https://www.pecsma.hu/top/a-nap-kepe-huszonot-golya-kereste-reggelijet-a-pecs-poganyi-repuloter-mellett/
Több mint 20 éve hagyomány a Hortobágyi Madárparkban továbbá, hogy augusztus 20-án engedik el a kórházban meggyógyult és a szabad életre felkészített gólyákat. Idén is rengeteg madár várja szabadulását, a napokban dől el, hányan lesznek alkalmasak arra, hogy augusztus végén útnak induljanak Afrikába.
Persze vannak, akik nem vonulnak el télre, ők is hamar feltalálják magukat.
Belakmározhatnak a szántókon, gyepeken, árokpartokon élő kisrágcsálókból, pockokból és egerekből – mivel azok nem alszanak téli álmot –, de a dögöket is elfogyasztják. Illetve a lakott területeken fészkelők gyorsan rájönnek arra, hogy ha itthon maradnak, az emberek etetéssel segítik őket.
Bár sokszor épp az ember tevékenységei, például az erdőirtás, a mocsarak lecsapolása és az elektromos vezetékek növekvő száma veszélyezteti a gólyákat. Viszont pozitív fejlemény, hogy a természetvédelmi szervezetek és a helyi közösségek egyre inkább összefognak a madarak megóvása érdekében, biztosítva számukra a megfelelő költő- és táplálkozási területeket.
Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Időkép
