Könnyű, gyümölcsös, modern, bulizós – e jelzőkkel illette Andreas Ebner saját, 2010-es portugieserét, azaz az idei futam „hivatalos” borát. Ahogy az Olaszhonból származó, Mozsgó-környéki borász fogalmaz, úgy gondolta, egy ralivesenyhez nem egy testes, „kandalló melletti” hangulatú óbor, hanem egy friss, dinamikus, fiatalos nedű passzol igazán.
– Bár később ide is nősültem, első Magyarországra érkeztemet a jó borok és nem a szép nők ihlették – emlékszik a ’90-es évek elejére a dél-tiroli kis falucskából útra kelő, a Szigetvár-környéki boros vidéken megtelepedő, ránézésre tipikus német gazda benyomását keltő, lelkében ízig-vérig olasz, ám évtizede hazánkfiának is tekinthető Andreas Ebner. – A gyönyörű tájon a rómaiak óta megszokott látvány a roskadozó tőkék sora, az éghajlati és talajadottságok csúcsborok palackozására kínálnak lehetőséget, amikor pedig mai birtokom alapját, a gyönyörű, hetven méteres boltozott pincét megláttam, nem volt kérdés, hogy itt telepedjek le – állítja párhuzamba a szakmai érveket és az érzelmeket a rendkívül dinamikus fejlődéssel ma már 17 hektáron gazdálkodó fiatal borász.
Ahogy röviden számba veszi fő fajtáit, ma a paletta élére a testesebb pinot noire kerül, amelyből a 2008-as évjárat épp a napokban érdemelte ki az egyik rangos hazai szaklap 25 bort felvonultató rangsorának első helyét. Hasonlóan büszke vörös bordói cuvée-ire, a 3-as Hordó címkével palackozott cabernet franc-ra és sauvignonra. És ha már a pécsi borvidékhez tartozik, nem maradhat egy könnyebb fehér nélkül a pincészet: itt a prímet a Borzongás névre keresztelt „fiatalos, erotikusabb töltetű”, gyors népszerűséget kivívó gyöngyöző bora viszi, de már hat hektáron terem az idén ugyancsak előkelő rangsorba került cirfandlija is.
A Canon 45. Mecsek-rali bora pedig a bevezetőben emlegetett indokok alapján kiválasztott, csavarzáras palackozású 2010-es száraz portugieser lett, amely szerinte kínálatukból a leginkább illik a sportos eseményhez.
„Valakinek végül föl kellett áldoznia magát”, veszi tréfásra annak indoklását, hogy végül miért ő „csapott le” a lehetőségre, amely több neves baranyai borászt meglepően hidegen hagyott, és adta nevét-borát a futamhoz. „A pécsi borvidék valahogy mindig a közeli Villány és Szekszárd árnyékában éli mindennapjait, úgy éreztem, ez jó marketinglehetőség is, másrészt fontosnak tartottam, hogy pécsi versenyhez pécsi bor párosuljon”, sorol azonban komolyabb érveket is.
– Az autózáshoz egyébként csak az országutakon kötődöm, igaz, hosszú éveken keresztül vezettem átlagosan évi 160 ezer kilométert, és ma már bevallhatom, többnyire a KRESZ-ben szereplő számoknál jóval tempósabban… A motorsportokat elsősorban a híradásokból ismerem, egyedül Somogybabodon vagyok évek óta visszatérő szurkoló, de természetesen a mostani kapcsolat okán a rali iránt is megnőtt az érdeklődésem – búcsúzik a Canon 45. Mecsek-rali borának gazdája.
