„Végy egy nagy adag cinizmust, egy kis érzéketlenséget, némi ostobasággal, prosztósággal, gonoszsággal fűszerezve, egy leheletnyi üldözési mániát, de mindezt megspékelheted mások lenézésével is. A végeredmény: kiváltasz temérdek szenzációs rácsodálkozást, szánalommal vegyes megbotránkozást, s ünnepelni fognak” – írja a Mecseki Srácok.
Több ezer éves történelme van a világban annak, miként lehet mások nyomorából megélni, önmagunkat előtérbe helyezni, mások szenvedését aprópénzre váltani anyagi vagy más vonatkozásban.
Elég a kétezer éve az oroszlánok közé dobott gladiátorok szenvedésén szórakozókra vagy a két évszázaddal ezelőtt a cirkuszokban torzszülötteken, „szerecseneken” ámuldozókra gondolni.
Az idők és a módszerek változnak, de a végeredmény ugyanaz: érjük el, hogy az erre fogékonyak jót szórakozzanak mások nyomorán.
Pécsen a legújabban egy pár másodperces videó megtekintése után adtak magukról meglehetősen mély, egyben szánalomra méltó jellemábrázolást.
Megdöbbentően egyszerű maga a történet.
A képsorok szerint egy feltehetően beteg, sérült ember a maga irányította elektromos meghajtású ággyal igyekezett közlekedni a pécsi belvárosban.
A videó készítője nem tudta magában tartani a látottakat és – mint a kocsis, aki a lovak közé dobja a gyeplőt – telefonjáról gyorsan feltöltötte a videót a közösségi oldalra. Két lehetőség van: vagy ő maga is a fent említett receptet igyekezett tökéletesíteni, vagy nem volt annyi sütnivalója, mihez vezet tette.
Így vagy úgy, de piszok rossz döntést hozott.
Másodpercek alatt megtalálta ugyanis a videó azokat, – például egy bukott politikus, Berkecz Balázs és pécsi baloldali blogok szerzői képében – akik még nagyobb „fantáziát” láttak benne.
„Fantáziát” arra, miként tudják magukat előtérbe helyezni, ismertebbé tenni vagy éppen, hogy próbára tehessék, mit tudnak kihozni még másokból a videó mellé biggyesztett rövid „szellemes” kommentárokkal, Uram bocsá, még nagyobb nyilvánosságot kapó őrült blogbejegyzésekkel.
Igazán sajnálatos, hogy most a csendes pécsi többség lelkében e megjegyzések miatt szomorúság, elkeseredettség és egyben szégyenkezés honol.
Mert a többséget biztos vagyok benne, úgy nevelték a szülei, hogy ne csodálkozzon rá tátott szájjal a nagyon más embertársaira sem, legyen neki akár csonkolt vagy éppen csökevényes testrésze, legyen akár fekete vagy éppen foltos a bőre, közlekedjen kerekesszékben vagy speciális ágyban.
Abban is bízom, hogy a jelenetet megosztók, s azokhoz kommentárokat fűzők közül az ismerten liberális érzelműek hozzákezdenek végre a témába vágó, más emberek elfogadását erősítő, „érzékenyítő” kurzusaikhoz mielőbb, a többieknek pedig azt üzenem, olcsón kaphatóak kiváló minőségű tükrök minden háztartási boltban.
