„Embere válogatja, elfogadja-e azt, amikor egyesek fához láncolással, sínekre fekvéssel vagy más radikális eszközökkel igyekeznek megakadályozni beruházásokat” – írja a Mecseki Srácok.
Ha van értelme, alapja az ilyen akcióknak – például egy nyilvánvaló környezetromboló létesítmény ellen tüntetve –, még a legbékésebbek is elfogadják az ellenkezés e formáját.
Pécs esetében is volt ilyen ügy, emlékezhetünk a Tubes, a Zengő megvédésére.
Egészen más fénybe kerülnek ugyanakkor a tiltakozások, ha a kezdeményezők félinformációkon vagy éppen szándékos félretájékoztatásokon alapulva hergelik az embereket, rángatják őket olyan ügybe, amihez talán nem is csatlakoznának szívük szerint, ha lennének ismereteik.
Pécsen is egy groteszk történet körvonalazódik ezekben a napokban hasonló témában.
Ellenzéki politikusok kezdték el heccelni az embereket azzal, hogy „eltűnhetnek a fák a Sétatérről”, megvezették őket félinformációkkal, hangzatos szólamokkal. Az átvert pécsiek egy része pedig közösségi oldalakon terjedő hamis hírek miatt részben vagy egészben még igazat is adott nekik.
Magam is így tettem volna, ha nem lett volna gyanús ez az egész.
Gyanúsan kevés volt a tájékoztatás.
Gyanúsan sok volt az érzelem és gyanúsan sok a zsigerből hőzöngő kommentelő.
Megérte kicsit elmélyülni a témában, mert kiderült egy, s más.
Pécs ókeresztény temetőjével közel két évtizede az 5. magyarországi helyszínként felkerült a világörökségi listára.
Néhány év múlva hatalmas munkával bemutatták a hétkaréjos és a korsós sírkamrát is az Ókeresztény Mauzóleum után.
Egyben vállalta a város, hogy mindent megtesz a jövőben a még földben szunnyadó értékek megvédéséért, bemutatásáért.
Néhány éve derült ki, hogy fejlesztési forrás áll rendelkezésre ez utóbbi célhoz, két további – ma még a föld mélyén lévő – sírkamra bemutatásához, a látogatóközpont fejlesztéséhez.
Húzzuk alá, olyan ókori római értékekről van szó, amelyek Pécstől keletre a világon sehol sincsenek.
