„Egyre több tény mutatja: Pécs legalább 20 éve folyamatosan várt és remélt újraiparosítása oly sok döccenő, tévút és akadály után végre valahára igazán pályára állt, s mintha egyre magasabb sebességi fokozatba kapcsolna. A közös erőfeszítések eredményeit látva pedig csak örülni szabad!” – írja a Mecseki Srácok.
„Bevallom, egy éve, de még néhány hónapja sem jelenthettünk volna ki hasonlókat teljes bizonysággal, az egymás mögött sorakozó tényszerű történések ugyanakkor már jó alapot adnak hozzá, hogy kijelenthessük: Pécsen végre igenis rákapcsolt az ipar.
Tárgyilagos hírfogyasztó iparral, munkahelyteremtő beruházásokkal kapcsolatos pécsi bejelentéseket olvasva úgy kapkodhatta a fejét, mintha éppenséggel egy teniszmeccset nézne.
Sorra jelentették be évek, évtizedek óta itt foglalkoztató cégek, hogy 100-as, 200-as nagyságrendben vennének fel embereket. Milliárdokat költöttek telephelyeik bővítésére. A keleti ipari parkba kitették a megtelt táblát. Korábban parlagon heverő városszéli területeken nőttek ki vaskos betonoszlopok a földből, s kapnak majd a falak között több tucatnyian vagy több százan munkát.
Az új betelepülők között pedig nem pusztán betanított munkások felvételére vállaltak garanciát több ezres nagyságrendben az utóbbi időben, de mérnökök, kutatók számára is biztosítanak lehetőséget szép számmal, ahogy az idegen nyelvekben profikra is akkora az igény, hogy ki sem tudja Pécs elégíteni.
Mindezeket csak megspékelték az olyan híradások, minthogy a kormány eltökélt a pécsi reptér fejlesztése mellett, az eddig közelünkbe sem tervezett M9-es autópályát Pécs felé fordítanák, a vasút esetében pedig nem álom kategóriába esik már a drasztikus menetidő-csökkentés.
Bár kicsit később, mint vártuk, de elértük, hogy az ipar lesajnált, fészerben porosodó és sorsát váró pécsi szekere ismét gördülni kezdett. Ma már közel olyan jó karban van, mint a rendszerváltáskor kapott méretes maflás előtti években, s egyre magasabb sebességi fokozatba kapcsolva halad előre.
Elértük azt is, amiről 8-10 éve még a legoptimistább pécsiek is csak ábrándoztak: ma Pécsen, aki tud és akar, az dolgozik és tud dolgozni.
Mi kellett mindehhez? Először is partnerséget kellett kötni a kormánynak és a városvezetésnek, másodszor meg kellett hallani a gazdasági szereplők hangját, s ki kellett szolgálni kéréseiket. Harmadrészt le kellett számolni a múlt örökségeivel: el kellett indítani a korábban külföldi kézre játszott déli ipari park visszavásárlását, s tetszhalott állapotának megszüntetését.
Az eredmények akkor is önmagukért beszélnek, s akkor is tények, amikor az ellenzék és szolgalelkű lakájmédiája eközben igyekszik kerülni az ezzel kapcsolatos híreket, s igyekszik felnagyítani az olyan „szenzációs” eseményeket, mint egy viccpárt elnöksimogatója, egy pár fős kormányellenes főtéri flashmob, vagy egy-egy fideszes pécsi képviselő fészbúk posztja.
Mi azért örüljünk, s drukkoljunk közben Pécsért!”
