Pécsnek két olyan híres, ismert „kapuja” is van, melyeknek nincs köze a város régi falához, nem a város ki- és bejárataként funkcionáltak és funkcionálnak ma sem. A Pécsett rendszeresen kiránduló helyiek és turisták bizonyára már tudják, hogy melyik ez a két „kapu”: a Dömörkapuról és a Mecsek-kapuról van szó. Vajon minek a kapui és mi a történetük?
Kezdjük a Dömörkapuval, melyet nyilván egyetlen pécsi sem kever össze a Visegrádi-hegységben található azonos nevű „kapuval”. Aki járt már a Dömörkapunál, az feltehetően legalább egyszer biztos, hogy keresett már bármilyen kapura utaló jelet, építményt, emléket. Nos, nem a kirándulók hibája, hogy nem találtak, ugyanis a Dömörkapu nevével ellentétben nem kapu, hanem megannyi mecseki turistaút metszéspontjában, a Szaniszló- és a Ptacsek-turistapihenő közelében kialakított pihenőhely a volt vidámpark és a Bertalan-szikla közelében. A Dömörkapu „kapuságát” egy régi helyi monda után kapta, ez a monda pedig a Mecsekoldalt és a Dömörkapu vidékét igazi tündérmesébe ülteti.
A mecseki törpekirályság
A történet szerint – melyet Pesti János Az ördögszántotta hegy – Baranyai mondák, hiedelmek és történetek című kötetében írt le – a Bertalan-szikla hatalmas fehér tömbjei alatt egykor törpék éltek, akik a völgyben lévő bányatelep gépeinek dübörgésétől menekültek ide, az erdő csendjébe. Nem jöttek üres kézzel: kincseiket is magukkal hozták, azokat elrejtették a szikla mélyében épült palotájukban, melynek bejárata elé egy nagy követ görgettek. A törpék királya volt Dömör.
A sziklában élő törpék létezéséről a legenda szerint csak egy pécsi pásztorfiú tudott, aki sípzenéjével sokszor elbűvölte a föld alatti birodalom parányi emberkéit. Amikor a pásztor zenélt, Dömör előjött a palotából és sokat beszélgetett a fiúval, jó barátok lettek, a törpekirály még a kincseikből is adott neki. Dömör viszont soha nem engedte, hogy a pásztor megnézze a szikla mélyébe vésett palotát. Egyszer azonban a fiú beosont a törpebirodalomba, hogy Dömör segítségét kérje: elpanaszolta a királynak, hogy kedvese halálos beteg, és hogy csak egy csodaszer mentheti meg. Dömör segített neki, a tudtára adta, hogy a palota falában van egy kő, ami a gyógyíthatatlannak vélt betegségből kigyógyítja a lányt.
Ezt a követ azonban csak a fiú veheti ki a falból, tette hozzá Dömör. A király karon fogta a legényt, s varázspálcájával megütötte a sziklát. A kövek csikorogva mozdultak ki a helyükből és megnyílt Dömör kapuja! A monda boldog véget ér: a fiú elvette az életerőt adó követ és meggyógyította szerelmét, a törpék pedig Dömör vezetésével elvándoroltak a vidékről, szó szerint úgy, mint akik jól végezték dolgukat. A sziklamélyi palota maradt, de a törpék távozásukkor elrejtették a bejáratát, amit aztán idővel benőtt a gaz és a moha, ezért nem találni ma már Dömör kis birodalmát és kapuját. A környéket a pásztorfiú nevezte el Dömörkapunak, hálája jeléből.
A Dömörkapu névnek létezik egy sokkal kevésbé izgalmas eredete is. A „dömör” szó oszmán török eredetű, jelentése: megerősített szoros. Törökül az ilyen szorosokat – melyek hadi- és kereskedelmi célokat is szolgáltak – Demirkapunak, azaz Vaskapunak hívják. Azt ugyanakkor tudni kell, hogy mint sok más hasonló esetben, a szó eredete nem teljesen tisztázott, vannak, akik a perzsa „darb” szóból eredeztetik, ami szűk hegyszorost jelent.
A kirándulóknak szánt kis vár, ami a forradalomban óriási szerepet játszott
A Mecsek-kapunak – őszintén mondhatjuk: sajnos – nincs tündérmesébe illő mondája, és noha a Hunyadi János úton található ikonikus pécsi kőépítmény úgy fest, mintha a régi pécsi várfal valamiféle maradványa lenne: van íves kapuja, árkádjai és még bástyája is.
A „várszerűsége” azonban megtévesztő, hiszen egy alapvetően „fiatal” épületről van szó, 1936-ban emelték, Kőszeghy Gyula építész tervei alapján. A Mecsek-kapu konkrét céllal épült, ugyanis a város akkori vezetősége azt a turisták és a kirándulók számára tervezte, mint a Mecsek szimbolikus pécsi bejáratát. Innen ered tehát a név, melynek a 2001-ben felújított és 2016-ban megerősített kis vár közel 100 éve bőven eleget is tesz, hiszen a Mecsek-kaputól az országút szerpentinje kanyarogva vezet egyre magasabbra a hegyen, és persze számos helyi túra kiindulópontja is ez hely.
Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a Mecsek-kapuhoz is kapcsolódik egy igencsak fontos, ugyanakkor nem a fantázia szülte történet. Az 1956-os forradalom leverése után ugyanis a Mecseki Láthatatlanok hős gerillaharcosai november elején a kirándulók kapujánál portyáztak, a Pécsre bevonult szovjet tankosok életét jelentősen megnehezítve. Rozs András nyugalmazott pécsi levéltáros Mecseki Láthatatlanok című könyvéből kiderül, hogy a partizánok olajat öntöttek az útra, amint a lánctalpak nem fogtak, a harckocsik pedig visszacsúsztak. Az egyik ilyen „olajozás” során az egyik tankból kidugta a fejét egy tiszt, amit a felkelők egyike szét is lőtt. A legenda szerint egy Kornyusin nevű parancsnok volt az áldozat, a legenda feltehetően igaz, ugyanis a kutatások arra jutottak, hogy a parancsnok halála után új vezető tiszt jött Pécsre. Ilyen magas rangú tisztáldozatot egyébként az egész ’56-os forradalomban nem ejtettek a magyarok.
Érdekes, hogy a Mecseki Láthatatlanok összekötik a Mecsek-kaput és a Dömörkaput. Az ellenállók a tettyei sziklákról szórták meg géppuskatűzzel a szovjet tankokat, akik viszont vaktában lőtték a környék házait és a domboldalt, mivel nem tudták, hogy pontosan hol bújnak meg a partizánok. Sokan ekkor meghaltak az ellenállók közül. A tettyei harcosok ezután a Kőbányába vonultak vissza, majd a Dömörkapuhoz mentek, a ma is álló turistaházban pedig megalakították első főhadiszállásukat. Ide hozták fel a városból Kubicza János századost, aki az egyedüli magasan képzett katonatisztként szervezte egységbe a Tettyén megtépázott társaságot.
