A Pécsi Tudományegyetem jogi és közgazdasági karának aulájában tartottak megemlékezést az egyetem elöljárói, koszorúzással egybekötve az épület udvarán. A városvezetést Őri László alpolgármester képviselte, ünnepi beszédet mondott még Debreczeni László 1956-os forradalmár, és Bódis József, a PTE rektora.
Az egyetem minden karának dékánja, a HÖK elnöksége szintúgy tiszteletét tette az egyetem által szervezett 56-os megemlékezésen, és koszorút helyeztek el az emléktábla lábánál.
Debreczeni László, a pécsi 1956-os Diákparlament akkori elnöke a koszorúzást követő ünnepi beszédében a történtekre visszaemlékezve azt mondta, ugyan Pécsett lövések nem dördültek el a forradalom napjaiban, de a tömeg szabadságvágytól sugárzó ereje szinte kézzel tapintható volt.
Nem egy tüntetésen vettek részt és őrjáratoztak folyamatosan, nem egyszer néztek farkasszemet az ÁVH-sok fegyvereivel.
Az akkori fiatalság ugyanúgy részese volt a forradalom eufóriájának, az ünnepnek, és a november 4. után következő vérrel, gyásszal teli napoknak.
Debreczeni szerint a rendszerváltással járó örömünnepek végeztével megtapasztalta az ország, ez a fajta szabadság sem felhőtlen. Nemrég azonban újra fellángolt a szabadságvágy bennünk egy új nemzeti egység iránt, ami összefoghat bennünket. Napjainkra Magyarország visszatért a fejlődés útvonalára, és ha így haladunk tovább, megvalósulhat 1956 álma, egy kereszténységen alapuló, Európába integrált önálló Magyarország.
A volt szabadságharcos Kölcsey soraival zárta beszédét, azokkal a sorokkal, amelyek égisze alatt ők is küzdöttek 60 éve:
„Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
Hagyd örökűl, ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT.”
