A bevásárlóturizmus nem új találmány. A magyarok évek óta szívesen ugranak át a határokon, hogy a vélt vagy valós takarékosság jegyében otthagyjanak egy csomó pénzt a külföldi kasszáknál – írja a Táfelspicc.
Azt már kiveséztük, hogy érdemes-e Ausztriába átjárni. Megvizsgáltuk az árakat, végigkóstoltunk termékeket, hogy kiderítsük, igaz-e, vagy csak városi legenda, hogy Nyugaton még a csoki is ízesebb. Ha nem olvasták, kattintsanak ide, majd folytassák velünk – ezúttal Szlovákiába utaztunk, hogy megnézzük, van-e értelme átugrani „Cseszkóba”?
A hetvenes-nyolcvanas években Párkány és Révkomárom volt a kedvenc célpont. Akkoriban a Botas tornacipő, a tízsebességes Favorit versenykerékpár és a Slavia légpuska volt a bestseller, de az apukák nem hagyták ki az Arany Fácán sört sem. (Nem az ihatatlan, Sopronban készült 140 forintost, hanem az eredeti ógyallai Zlatý Bažantot.)
A kilencvenes évek változást hoztak. A légpuska nem volt többé menő, az országúti versenybicikliket lenyomták a kínai montenbájkok – minden gyerek arra vágyott, Ferikét még az ördög is megszállta miatta.
A sör megmaradt slágerterméknek, de a legnagyobbat a benzinkutak, a sportfogadó irodák és a petárdások kaszálták. Mára szép lassan ez is megváltozott: a határ szlovák oldalán álló kutak konganak az ürességtől, hiszen mostanság Magyarországon olcsóbb az üzemanyag.
Mi az összehasonlítás miatt egy sima élelmiszerboltos kört futottuk, ahogyan Ausztriában is tettük, és igyekeztünk ugyanazokat az élelmiszereket megvenni, mint akkor. Szlovákiában a Hypernovában, idehaza a Sparban vásároltunk. Azt hittük, minden egyformán elérhető a két szomszédos országban, pedig nem.
