Sokan az év vége felé közeledve rendszeresen megfogadnak valamit, de aztán mégsem lesz úgy, bár genetikailag belénk van kódolva az arra való hajlandóság, hogy jobb emberré szeretnénk válni, hogy szeretnénk kihozni magunkból a maximumot. Az már más kérdés, hogy céljainkat, álmainkat valóra váltjuk-e.
Szükségünk van az iránymutatásra
Amikor közeleg az újév, mintha a levegővel együtt szívnánk magunkba azt, hogy valami lezárul és valami új kezdődik, amit minden eddiginél jobban szeretnénk csinálni. Ez majdnem mindenkinél a számvetések időszaka és azt érezzük, hogy itt az idő, nem halogathatunk tovább dolgokat: cselekednünk kell!
Honnan is ered az újévi fogadalmak hagyománya?
Nagyjából 4000 évvel ezelőtt Babilonban tartották az újévvel kapcsolatos első eseményt. Az ő naptárjuk szerint nem január elsején, hanem március végén, a tavaszi napéjegyenlőség utáni első éjszakán kezdődött az újév. Az újévi ünnepségük, az „Aktu fesztivál” nem egy, hanem 11 napig tartott, melynek során a babiloni nép Marduk napisten újjászületésének tisztelete miatt megfogadta, egész évben azon lesz, hogy istenük kegyeit keresse, annak kedvében járjon. Tehát ha valakit „hibáztatni” szeretnénk a sokszor nevetséges, vagy betarthatatlan újévi fogadalmakkal kapcsolatban, akkor bizony egészen Babilonig vissza kell nyúlnunk.
Na, de nézzük, mik a legnépszerűbb fogadalmak a modern világban a Google fogadalomtérképe szerint! Előre szólunk: sok meglepetés nem lesz benne!
„Jövőre lefogyok, elkezdek sportolni és egészségesebben táplálkozni.”
„Jövőre jobban fogok bánni a pénzzel és megpróbálok többet félretenni.”
„Az újévben leszokom a dohányzásról.”
„Megtanulom, hogyan engedjek el dolgokat és próbálok kevesebbet stresszelni a mindennapjaim során.”
„Több időt töltök a családommal és azokkal, akik számomra fontosak.”
„Megpróbálok nagyobb hangsúlyt fektetni az aktív kikapcsolódásra, keresek új hobbit és igyekszem többet pihenni/szórakozni.”
A fenti fogadalmak olvasása során biztosan mindannyian elmosolyodtunk és eszünkbe jut, amikor kezünkben a tollal elkezdtünk körmölni január elsején… és persze közben a halogatás művészete és annak gyakorlása is elkezd rémleni, hogy…
- hogyan tologattuk az egyes fogadalmak kezdési időpontját;
- hogyan vittük le az önmagunktól elvárt minimális teljesítményt (pl: most úgy is olyan időszakom van, amikor az átlagosnál idegesebb vagyok, majd lerakom a cigit egy hónap múlva, amikor kicsit lenyugszom);
- hogyan töröltük mérgesen a létező vagy nem létező listánkról az egyes pontokat arra hivatkozva, hogy ennek valójában semmi értelme sincsen.
Mit mond a pszichológus?
John Norcross, amerikai pszichoterapeuta és számos kollégája két esztendőn keresztül tanulmányozta az újévi fogadalmak pszichológiai hátterét, annak kimenetelét (kudarcát, illetve eredményességét). Kutatásaik során arra helyezték a hangsúlyt, hogy a vizsgált fogadalmakat megvalósították-e, vagy meghiúsították-e. Megállapították a vizsgálatok végén, hogy az egyes fogadalmak megtartását nem befolyásolja nemi vagy egyéb életkori tényező, hanem mindössze az számít, hogy milyen stratégiát választunk.
Röviden és tömören: a cél szentesíti az eszközt, tehát nagyobb eséllyel szokik le a dohányzásról az, aki kerüli a füstös helyeket, mint az, aki minden cigi meggyújtásánál alaposan megszemléli a dobozon látható elrettentő fotókat.
Balog Melinda pécsi pszichológus szerint mindannyiunknak létezik egy ideális énje, vágyott értékekkel, képességekkel. – Amikor fogadalmat teszünk, olyan változást szeretnénk elérni, amellyel közelebb kerülünk az elképzelt ideális énünkhöz. A megvalósítás sikere nagyban függ attól is, hogy ideális énünk mennyire áll távol valós énünktől. Ezért nagyon fontos önmagunk ismerete, hogy valós énünkhöz viszonyítva elérhető távolságú célokat tűzzünk ki – mondta lapunknak a szakember.
Hogy mit tegyünk akkor pontosan?
Ne akarjunk túl sokat! Például, ha azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy leadunk pár kilót, akkor ne 50 kilométert akarjunk futni rögtön, hanem szépen fokozatosan szoktassuk a sporthoz szervezetünket. Egyébként visszaüthet a tervünk, és egy életre elmehet a kedvünk a futástól és minden más sporttól, mikor a tüdőnket kiköpve, rosszullét közepette, magunk mögött hagyva egy félmaratont átkozódunk.
Biztosan sokszor hallottuk már, de a kulcs a mértékletesség és a fokozatosság. Onnantól pedig, ha elég kitartóak vagyunk, minden csak szépen-lassan-csendben elkezd működni, jobbá válni. Ne görcsöljünk újévi fogadalmakkal feleslegesen, egyszerűen csak merjünk nyitottak lenni a változásra. Ahogy minden napra jut egy apró sikerélmény, úgy válunk magabiztosabbá, mely – ha még a felszedett kilókat nem is adtuk le – önbizalmunkon biztosan fog látszani.
