„Csak” egy fűszergomba, mégis az egekbe szökött az érdeklődés az elmúlt években a kulináris kincs, a szarvasgomba iránt. Nem csodáljuk, aki szagolt vagy evett már szarvasgombás ízesítésű ételt, az nem fogja elfelejteni egykönnyen. Baranya ráadásul kincsesbánya lehet a gombakedvelőknek, a magyar ízlelőbimbók azonban nincsenek rákattanva.
Országunkban főleg négy fajta előfordulása jellemző: a téli (Tuber brumale), a nyári (Tuber aestivum), a fehér (Choiromyces meandriformis) és a homoki szarvasgomba (Mattirolomyces terfezioides). A néhány napja talált, több mint fél kilogrammos szarvasgomba azonban az úgynevezett isztriai faj (Tuber magnatum), vagyis a „szarvasgombák királynője” – igen ritka országunkban is. Ez a példány több millió forintot is érhet, így nem csoda, hogy isteni íze mellett komoly a piaci szerepe is.
Hol és hogyan terem?
Ahogy környezetismeret órákról derenghet, a szarvasgomba (trifla) – sok más gombához hasonlóan – egy fa vagy cserje gyökeréhez kapcsolódva él szimbiózisban, a föld alatt 10-30 centiméterrel. A fekete gombák jellemzően mélyen vannak a talajban, míg a fehérek általában homokos területen nőnek, és néha kibukkannak a felszínre.
Orbán Imre pécsi gombaszakellenőr szerint elsősorban az íze és a zamata dönti el, hogy mennyire értékes a gomba; a nálunk igen gyakori téli és nyári például nem annyira becses értékű.
Ha a Mecsekben akarunk keresni, inkább ne induljunk el
Ha mégis elindulnánk a Mecsekbe szarvasgomba-vadászatra tudás és felkészültség nélkül, nagy eséllyel nem csupán sikertelenül járnánk, de sok kárt is tennénk az erdőben, ha elkezdenénk esztelenül ásni a fák gyökérzeténél. Ez az amatőr módszer elég gyakori az országban, egy új rendeletnek köszönhetően azonban már ez is szabályozott.
A Vidékfejlesztési Minisztérium földalatti gombák gyűjtéséről szóló rendelete nemcsak a gyűjtők számára írja elő a tanfolyam elvégzését, hanem azt is rögzíti 2013 óta, hogy szarvasgomba után csak alkalmassági vizsgát tett kutya segítségével lehet kutatni.
Ulrich József, a Szarvasgomba-termesztők Országos Szövetségének elnöke szerint nem volt ritka, hogy éretlen állapotban szedték fel az ínyencségnek számító gombát a föld alól, esélyt sem adva arra, hogy a növény érett állapotban reprodukálja magát.
– A legjobb termőhelyeken arra is volt példa, hogy gödröt ásva, kapával, gereblyével gyűjtötték az értékes szarvasgombát, szétroncsolták a gomba micéliumhálózatát, azaz a gombafonalak szövedékét – tette hozzá.
A gomba ugyanis reprodukálná magát, ha tudná. Orbán Imre elmondja, hogy a szarvasgomba átszövi a talajt, és amikor megerősödik, akkor hoz termőtestet – amit mi hétköznapi nyelven gombának nevezünk. Ideális esetben a gomba tovább nő a talajban leszedés után, hiszen tovább él a fa vagy a cserje gyökérzetében, de ha szakszerűtlenül ássák ki, akkor nem tud újra teremni.
Hol kezdjük el, ha szarvasgomba-szakértők akarunk lenni?
Magyarországon a Szarvasgomba-termesztők Országos Egyesülete indít akkreditált szarvasgombagyűjtő tanfolyamot, amely során kutyavizsga is tehető. Arra is figyelemmel kell lennünk, hogy a különböző szarvasgombáknak különböző gyűjtési időszakai vannak, ezeket itt találjuk. Egyébként a Janus Pannonius Múzeum a Pécs-Baranyai Gombakör által szervez gombás programokat, a legutóbbit itt találjuk.
Azt viszont nem sikerült kiderítenünk, hogy aki elvégzi a tanfolyamot, betanított kutyát vesz és még naplót is vezet a gombászásról, annak a sok költség után megéri-e feljárni a Mecsekbe minden nap. Ha ön erről többet tud, írja meg nekünk kommentben!
