Szakítottak azzal a gyakorlattal, hogy van egy intézmény, amelynek minden évben adnak pénzt, s mindig kicsivel többet – mondja Dr. Szebellédi István. A város igazságügyi könyvszakértője 2009 óta szó szerint harcol azért, hogy a város pénzügyi stabilitása megmaradjon. Azt mondja, nem tévedhetetlen, de a tények nem hazudnak. A politikusokkal is vitába száll, ha kell. Nemrég az Index azt írta róla, rosszul számolt!
„Eltúlzottan negatívnak és hibásnak minősítette Dunaújváros vezetése azt a 200 oldalas pénzügyi állapotfelmérést, amelyet kétévnyi titkosítás után a napokban olvashattak először a város lakói. A dokumentum szerint a fegyelmezetlen gazdálkodás és az átgondolatlan hitelfelvételek miatt emelkedtek az előző ciklusban fideszes többséggel vezetett önkormányzat tartozásai több mint 20 milliárd forintra” – írta cikkében az Index.
A cikkből kiderül, hogy Szebellédi nem kertelt, miután átvilágította a fideszes önkormányzatot, elemzésében leírta, hogy 2006 és 2010 között takarékossági lépések és racionalizálás helyett kizárólag külső forrásból, rövid lejáratú hitelekkel próbálta áthidalni az állandósult hiányt a dunaújvárosi önkormányzat, és ez végül megháromszorozta az adósságállományt.
„A tanulmányban szereplő állítások jelentős része szubjektív és eltúlzottan negatív képet fest az önkormányzat korábbi gazdálkodásáról, ráadásul számos ponton téves adatból indul ki, így hibás következtetésre jut – nyilatkozta az Indexnek Dunaújváros jegyzője, Kukorelli Sándor a pénzügyi állapotfelméréséről.
A kérdés adja magát, hogy vajon Pécsett elszámolt-e valamit a csodatanácsadó. Szebellédi szerint azonban nem rossz számításról, hanem szomorú számokról van szó, a tények pedig makacs dolgok.
Az országosan is ismert gazdasági szakember, könyvszakértő négy évvel ezelőtt, Páva Zsolt felkérésére érkezett Pécsre. A feladata az volt, hogy tegyen rendet az önkormányzatnál addig uralkodó pénzügyi káoszban, és olyan javaslatcsomagot készítsen elő, ami talpra állítja az addigra csőd szélén táncoló önkormányzatot.
– Tragikus helyzetet hagyott az előző városvezetés – mondja Szebellédi István. – A város likviditási hiányát kötvénykibocsátással próbálták eltüntetni, ami azonban svájci frank alapú volt, ezért 2010-ben rögtön hiányként jelentkezett a költségvetésben.
A szakértő szerint a városházi apparátusnál sem őrködtek a pénzek felett, a különböző funkcionáriusok azokkal a területekkel voltak lojálisak, amelyek hozzájuk tartoztak. Gyakorlatilag egymást „fejték” a különböző intézmények. A Holdinggal pedig akkoriban az volt a fő baj, hogy az alá tartozó cégek kikerültek a városháza látóteréből.
Ebben a helyzetben kellett a 2010-es kulturális fővárosi beruházásokat levezényelni, ezzel párhuzamosan rendbetenni az intézményi és a vállalati kört.
– Kiderült, hogy sokszor az intézményi vezetők, a dolgozók a feladatkörükbe tartozó munkáért még külön is felvettek plusz pénzeket – mondta Szebellédi.
Szerinte ők annak idején nem tettek mást, mint egy amerikai rendszert alkalmaztak Pécsre is, vagyis megvizsgálták, mit mennyiből lehet ellátni.
– Szakítottunk azzal a gyakorlattal, hogy van egy intézmény, aminek minden évben adunk pénzt és mindig kicsivel többet. Inkább megnéztük, mennyi pénz kell az adott feladathoz. Így látszott, hol folyik ki a pénz a kasszából. Bizony vannak, voltak nézeteltérések a városvezetéssel is, mivel ők nagyon ki szeretnék szolgálni a pécsiek igényeit, nekem viszont az a dolgom, hogy megfogjam a pénzt – állítja a szakértő.
Szebellédi szerint most azon dolgoznak, hogy „felépítsék a gazdaságot” a város mögé.
– Kijelenthetem 80-90 önkormányzat gazdálkodásának ismeretében, hogy Pécsen kívül máshol ilyen komoly, széles spektrumot felölelő kulturális és sportintézményi kínálat nincs hazánkban. Pécs lehet a kultúra városa, lehet a művészetek városa, de ebből nem lehet megélni, ezért gazdaságot kell mögé tenni. Most erre koncentrálunk, hiszen a város adósságának átvállalása miatt kicsit könnyebb lesz jövőre – magyarázza a szakértő.
Ami Pécsett viszont tény, hogy mára 3-4 milliárd forinttal kevesebb közpénzből látja el a város ugyanazokat a feladatokat, mint korábban. Vagyis ennyivel sikerül takarékosabban működni úgy, hogy a szolgáltatások – lényegében – változatlanok. Szebellédi szerint ezek pedig olyan tények, amelyekkel nem érdemes vitatkozni.
