A rendszerváltozás óta egyedülálló elméleti módszert dolgoztak ki a PTE Földrajzi Intézetében. Kutatásuk nyomán ugyanis egy jól átlátható képet kaphatunk arról, hogy az ország mely részein milyenek a munkaerő-piaci lehetőségek.
A kutatás vezetője, dr. Tésits Róbert és a modell kidolgozója Alpek B. Levente lapunknak elmondta, hogy ez az új, elméleti- és statisztikai alapokon nyugvó modell – amit ők „szenzitivitási modellnek” neveztek el – olyan áttekintést nyújt a magyarországi településeken tapasztalható munkaerő-piaci „sérülékenységről”, amely az eddigi hasonló módszereknél földrajzi- és társadalmi szempontból is árnyaltabban mutatja be, hogy hazánk egyes térségei mennyire kecsegtetőek, vagy épp elkeserítőek a munkakeresők számára.
A modell tehát azt mintázza – magyarázza Alpek –, hogy az ország egyes területeinek munkapiacai hogyan reagálnak a közelmúlt gazdasági- és társadalmi változásaira, és ezzel együtt azt, hogy az ezekben a térségekben élők mennyire bízhatnak abban, hogy a jövőben lesz-e munkájuk.
Tésits kérésünkre elmondta, hogy a települések álláslehetőségeinek felmérése és megismerése lehetőséget ad nemcsak a munkanélküliség, hanem a helyenkénti kedvező munkahely-teremtési megoldások háttérhatásainak és következményüknek a pontosabb megértésére is.
A kutatás vezetője hozzátette, hogy a módszerüknek – amelynek ötlete a Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék keretei között folytatott munka során fogalmazódott meg – olyan területeken lesz igen nagy haszna, mint például a területpolitikai szféra, vagy a foglalkoztatás- és szociálpolitika jövőbeni kialakítása. Mindemellett olyan válságmegelőzési tervek megalkotásában is nagy szerepe lehet, amelyek így a 2008-ban kezdődött válsághoz hasonló súlyos társadalmi- és gazdasági változásokra szakmailag megalapozott megoldásokat fognak tudni adni.
Az ilyen eredmények rögzítése és közzététele pedig a működő megoldások szinten tartása mellett új utakat, új fejlesztési területeket tárhat fel, mely egyértelműen erősíti majd a magyar munkaerőpiac fejlődését.
